Karcolt lemez

Chapter Three

A nap már majdnem lebukott az égen, mikor mi végeztünk. Mindkét lánynak megüzentem, hogy a nagykapu előtt fogok rájuk várni, így az üzenetemhez hűen ki is sétáltam az egyik ösvényen. Szerencsére elég nagy gondot fordítanak eme régi épület és környékének karbantartására. Azt hiszem két éve renoválták az egyetem épületét, de nem fosztották meg az eredeti, klasszicista stílusától, amelyben megépült. A kiugró homlokzat, görög időket felelevenítő oszlopok, domborművekkel díszített timpanon, felül lekerekített, hosszúkás ablak... Minden jellemző jegy fellelhető volt kívülről, de belépve sem fogadott különb látvány. Ezen méláztam, mikor két irányból megközelítettek az ismerős alakok.

— Sziasztok! Köszi, hogy itt vagytok! — üdvözöltem őket, majd az Udvariasság-kódex második fejezete alapján teljesítettem a protokollt. — Chloé, ő itt Lisa, Lisa, ő itt Chloé — mutattam őket be egymásnak, és kíváncsian figyeltem a két lányt. Lisa félénken mosolygott, nem mert közeledni, Chloét viszont nem kellett félteni, rögtön a szőkeség nyakába borult.

— Úgy örülök, hogy megismerhetlek! — szorongatta meg a megilletődött Lisát. Magamban köszönetet mondtam azért, mert nem hozta fel amit meséltem neki, teljesen emberien közeledett felé, mintha semmit nem tudna róla.

— Én is örülök — felelte Lisa még mindig a kezdeti sokk után, ám már kissé bátrabban.

— Mit szóltok, meglátogatjuk a híres cukrászdát? Csak két utcával arrébb található — ajánlottam fel, hogy ne ácsorogjunk a kapuban, ezzel is mindenki másnak elállva a kijáratot. Egyöntetű beleegyezés engem is felbátorított, így egymás mellett megindultunk a környék legfinomabb cukrászdája felé. Igazából még nem próbáltam, ennek ellenére a szóbeszéd rendkívül kíváncsivá tett. Útközben mindenféléről beszélgettünk. Megtudtam például, hogy Lisa nem is saját döntése alapján választotta a jogot. Nővére példájára terelték erre az útra, ugyanis a testvére folyton remekelt, ezért Lisától sem vártak kevesebbet. Rettentő szigorúan bántak vele, elvárták, hogy ő is kitűnő legyen. Az állandó nyomás alatt Lisa összeroppant. A mesélés itt szakadt meg, mivel elértünk az úti célunkhoz. Belépve egy kellemes kis helyiség fogadott minket. Lágy zene szólt, valamelyik rádió adása volt beállítva. Pasztellszínekben fürdő bolt elég sűrűn volt berendezve. Egymás hegyén-hátán székek, asztalok voltak, fentről lampionokra emlékeztető fényforrás lógott alá. Az asztalokon fehér, hímzett terítőn madáralakú szalvétatartót, illetve egy kis mécsest helyeztek el. Igazán hangulatos volt, mindazonáltal meg is volt a saját forgalma, ezért nehézségek árán sikerült befurakodnunk az utolsó szabad asztalhoz. Leülve egy felszolgáló rögtön odapattant hozzánk, majd mindannyiunk kezébe nyújtott egy étlapot. Illedelmesen megköszöntük, ezután tájékoztatott minket, hogy amint választottunk, jelezzük neki, s tovaröppent.

— Ha itt tényleg ilyen sokan vannak minden nap, akkor valóban jól tudják elkészíteni a... — pillantott vissza Chloé a kínálatra. — krémest.

— Én szerintem egy belga csokitorta egy szeletét kérem majd — nyalta meg az ajkát Lisa.

— Nahát, ennyire odavagy a csokiért? — fordult felé Chloé mosolyogva.

— Nem tagadom, egy nap sem múlhat el barna boldogság nélkül — nevetett fel a szőke lány. Én is megvizsgáltam a felhozatalt, majd egy áfonyás sajttorta szelete mellett döntöttem. Én inkább a gyümölcsösebb, egészségesebb falatokat preferáltam. Pár perc múlva leadtuk a rendelést, Chloé végül három macaront kért ki. Nem hiába francia.

— Lisa — fordultam a megszólított felé, mivel fontos kérdést szerettem volna hozzá intézni. — Ha senki nem szólna bele a döntésedbe és minden kapu nyitva állna előtted, akkor mit csinálnál szívesen?