Véresre törte a lábam a bakancsom mikor sétálni vittél,
de nem szóltam
mert élveztem hogy veled vagyok.
Még akkor is, amikor megmondtad hogy nem kellek,
hogy fejezzük be,
mert te mást szeretsz,
a játéknak vége.
Én csak a válladra hajtottam a fejem
te pedig nem húzódtál el.
Rágót? kérdezed már vagy sokadszorra,
idegesen ütögeted a kezedet a csomagolással,
én meg minduntalan lefogom a kezed csak hogy egy picit még érezzelek
de nem merlek sokáig érinteni
pedig tudom hogy tudod hogy a lelkemet is eladnám
a szeretet olcsó utánzatáért, amit te adtál cserébe.
Az igazit másnak adtad, nekem már nem jutott.
A szádnak mentolos íze volt és ragadt a rúzsomtól.
Karmazsinvörös százhúsz "Ne légy szégyenlős" árnyalat, ma vettem.
Magamért tettem fel, nem miattad. Te nem szeretted, bár nem tudom, mit szerettél bennem ami nem kívül van.
Nem akartalak elengedni,
pedig el akartál taszítani,
néha magadhoz húztál,
aztán el tőled,
mintha te se tudnád mit akarsz
de már tudod
és azt hiszem felnőttél végre
én meg gyerek maradtam
aki szőke herceg helyett rólad álmodik
és hisz a szerelemben
és nem titlt le téged
még ha össze is töröd
ahogy a bokáját a bakancs.
Végülis fáj mindkettő
csak a szívemet nem tudom megszabadítani az érzésektől
mint a sebet a kosztól
és attól hogy leragasztom egy sebtapasszal
még nem jön helyre.
