Mostoha Stark

A titok

- Várom - mosolygott a fiú.
Dorothy csettintett egyet és a hüvelykujja begyéből egy láng bújt elő, amivel meggyújtotta az asztalon álló gyertyát. Johnny meglepődésében lenyelte a szájában lévő korty kávét, amitől fulladozni kezdett.
- Jól vagy? - ijedt meg Dorothy és eloltotta a lángját.
- Igen... - köhögött Johnny. - Ezt hogy?
Dorothy a kezét bámulta.
- Mutáns vagyok - válaszolta. - Tudom manipulálni a tüzet.
- De ezt miért egy számodra idegen srácnak mondtad el? - értetlenkedett a fiú.
- Benned megbízom - válaszolt a lány és Johnny szemébe nézett. - Mert te is olyan vagy mint én.
- De én nem mutáns vagyok! - rázta a fejét Johnny. - Én csak egy napkitörésnek köszönhetem az erőm.
Dorothy elhajtotta a fejét.
- És többet is érzek irántad - mondta halkan.
Johnny először elpirult, de mosolyra húzta a száját és végig simította Dorothy arcát. A lány pityeregni kezdett, felpattant és elrohant. Johnny értetlenkedve állt fel.
- Fizetnek? - lépett oda a pincér.
Johnny a kezébe nyomott némi pénzt.
- A többit tartsa meg! - mondta, és Dorothy után indult.
A pincér kerekre nyitott szemmel nézte a markába nyomott pénzt, ami dubla annyi volt, mint amit kapnia kellett volna.
Dorothy sírva rohant az utcán.
- Dorothy várj! - kiáltott utána Johnny.
Tömegen verekedte át magát, hogy utolérje. Dorothy elővette az apjától kapott telefont.
- Kit hívhatok? - hallatszódott Jarvis hangja.
- Happyt - válaszolta Dorothy. - Azonnal jöjjön értem!
- Valami baj van, Dorothy? - aggódott Jarvis.
- Nincs semmi, Jarvis - törölt le egy könnycseppet Dorothy az arcáról.
Hamarosan megérkezett az autó a STARK-01 rendszámmal. Dorothy beszállt az autóba és elhajtottak. Johnny akkor ért oda.
Miért menekül előlem? - értetlenkedett magában.
Gyorsan lángba borult, és a kocsi után repült.

***

Dorothy berontott a házba és szobájába viharzott. Benjamin meglepődve nézett utána.
Kisvártatva csengettek. Benjamin kinyitotta az ajtót. Johnny állt ott.
- Johnny!? - értetlenkedett. - Mit keresel te itt?
- Dorothyt - válaszolt az emberi fáklya.
- Szóval miattad zokog!
- Én nem tettem semmit!
- Na most told el a biciklit, vagy kitaposom a küllőit!
- Ezt te nem értheted, stréberkém! - lökte félre Johnny Benjamint.
- Azonnal állj meg! - rivalt rá a Stark.
Johnny tűzbe borította magát, amitől Benjamin hátra hőkölt. Johnny kioltotta magát és felsietett a lépcsőn. Az egyik szobából meghallotta Dorothy sírását.
- Én vagyok az, Johnny! - kopogott be az ajtón.
- Menj el! - zokogta a lány. - Hagyj békén!
Benjamin is megérkezett.
- Nem meg mondtam!? - morogta.
- Kuss! - csitította Johnny.
Megpróbálta kinyitni az ajtót, de az zárva volt.
- Kérlek, beszéljük meg! - mondta.
- Dorothy, szerintem engedd be...! - szólt nyugodtan Benjamin.
Johnny meglepve tekintett rá. Benjamin bólintott. Nyílt az ajtó. Johnny gyorsan összekócolta Benjamin haját és belépett a szobába. Benjamin mosolyogva ingatta a fejét.
Mikor nősz már fel, Johnny? - igazította meg a haját.
Dorothy az ágyra ült és kezeibe temette arcát. Johnny leült mellé.
- Mi a baj? - simogatta meg a lány fejét.
Dorothy felnézett. Szemei ki voltak sírva, arca vörös volt. Johnny letörölt egy könnycseppet a lány arcáról és a mellkasára hajtotta a fejét.
- Nem vagyok kész egy kapcsolatra - rázta a fejét.
A fiú a vörös haját simogatta.
- A szüleim azt akarták, hogy amíg be nem töltöm a tizennyolcat, ne fiúzzak!
- És te ezt be is tartod - nyugodott bele Johnny.
- Nehezemre esik melletted - temette Dorothy az arcát Johnny mellkasába.
- Neked kell döntened! - bíztatta a fiú.
- Benned megbízok - folytatta Dorothy. - A szüleim halála óta nem bíztam meg senkiben ennyire!
Johnny felemelte Dorothy fejét, de habozott megcsókolni. A lány viszont nem. A pillanat végtelennek tűnt mindkettőjüknek. A csók után Dorothy megkönnyebbülten dőlt hátra az ágyán. Majd Johnny is. Egymás kezét fogták, és nem akarták elengedni. Dorothy fejébe hirtelen belenyilalt a gondolat.
- Mi lesz, ha apa hazajön? - kérdezte hangosan.