Bittersweet /Vminkook/ Szünetel

3.

Taehyung pov.

Teljesen kimerültem a sok magyarázkodástól, amit anyámnak lenyomtam. Nem hiszem el, hogy a tanár felhívta őt, amiatt a buta egyes miatt. Jó tanuló vagyok, nem kéne egyetlen rossz jegy miatt, rám uszítani anyámat. 

Morgolódva megyek vissza a büfébe, de már nem látom, Jungkook-ot. Chim még mindig az asztalnál ül, egy szívószált rágva, mint egy idegbeteg. Mi baja lehet? 

-Már elment? - Megyek oda mellé, de ő a kérdést hallva, felmordul és felpattan a helyéről. 

-És ha igen? Nem értem miért vagy hozzá ennyire kedves, hisz nem is ismered őt! - Felháborodva rohan ki a büféből, én pedig kicsit lesokkolva, de követem. - Kibaszott bunkó és neveletlen, kölyök kutya képű, senkiházi az a fiú! - Szitkozódik elég sokáig, míg beérünk a termünkbe, ebben az időben meg is szólal a csengő. 

-Szerintem elég rendes srác. - Ülök le a helyemre és veszem elő a könyveimet. Chim még mindig morog, akár egy vérmes kutya, miközben helyet foglal mellettem. 

- A faszt! Nem az! - Rázza meg a fejét, hisztizve fonva össze karjait mellkasa előtt. 

Chim folyton káromkodik, ami nem zavart eddig, de most, hogy szegény srácot gyalázza eléggé idegesít. Nem értem, miért utálja szerencsétlen, mikor még a légynek sem ártott eddig. Mondjuk ő mindenkit utál, mindenkivel bunkó és ellenséges. Emiatt is nincsenek barátaink, az összeset elüldözte. 

Szeretem, mivel már elmondani nem tudom, milyen régen az életem része, de egy ideje úgy érzem, megfulladok mellette. Szeretek társaságban lenni, emberekkel beszélgetni, barátkozni, de ő ezt nem engedi. Ez pedig nagyon idegesít. 

Olyan akár egy féreg, ami belemászik a bőröm alá. A véremet szívja, mégsem tudok tőle megszabadulni. 

-Attól függetlenül, én szeretnék a barátja lenni. 

-De ő egy rohadék! - Csattan fel, amitől már nem tudok türtőztetni magam. 

-Te vagy a rohadék! - Állok fel mellőle, összeszedve a cuccaimat. - Nem beszélek veled, addig, míg ekkora szemét vagy. - Átcuccolok egy messzebbi padra, ahol nem ül senki. 

Nem volt még ennyire komoly veszekedésünk, sosem büntettem azzal, hogy elültem tőle, de már nem bírom tovább. Hova tűnt az én édes barátom? Mióta lett ilyen önző? Mintha kiakarna sajátítani magának. Annyira felidegesít, hogy miatta csúnyát is mondtam, pedig utálok káromkodni. 

A tanár befáradt óra, én pedig akár egy jó tanuló, minden figyelmemet rászántam. Nem kaphatok újra rossz jegyet, mert anyám engem fog használni felmosó rongy helyet. Jiminre rá se nézek egész óra alatt, nehogy azt higgye könnyen megbocsájtok neki. Utálok vele haragban lenni, de most nem hagyom magam olyan könnyen! Amíg nem változik, én nem szólok hozzá. 

Az óra lassan véget ér, én pedig gyorsan összeszedtem a cuccom és még Jimin előtt elhagytam a termet. Kimentem az udvarra, hátha találkozok újra, Jungkook-al. Remélem az én buta barátom, nem ijesztette el annyira, hogy többet ne tudjak vele beszélni. 

-Szia. - A hátam mögött érkezik egy simogató hang, amire elmosolyodok és gyorsan megfordulok. 

-Szia, Jungkook. - Szóval, Jimin nem ijesztette el, ennek örülök. 

-A barátod? - Vonja fel egyik szemöldökét, míg nézelődik, hátha mögöttem bujkálna Jimin.

-Lemaradt. - Vonok vállát és megfogom a kezét. - Akarsz focizni? - Mutatok a pályán lévő fiú csapatra, akik már elkezdték a játékot.