The secret... Dramione ff.

10.rész

Hermione szemszöge:

Reggel egy enyhe alhasi fájdalommal keltem. Draco még aludt mellettem ezért halkan és óvatosan hogy fel ne ébresszem őt kimásztam az ágyból. A fürdőbe mentem és kulcsra zártam az ajtót. A tükörbe néztem és megláttam magam. Boldog voltam. Mosolyogtam. A pálcámért nyúltam és elmormoltam azt a varázsigét amit még Madam Pomfrey mutatott nekünk. Enyhe hasfájással és émejgéssel ugyan de lezuhanyoztam majd felöltöztem. Raktam magamra egy kis sminket majd a rakoncátlan hajtincseimet egy kócos mégis elegáns kontyba fogtam. Mire visszamentem a szobába Draco még mindig aludt. Megsimítottam arcát mire elmosolyodott de nem kelt fel. Tovább simogattam arcát majd egy lágy puszit nyomtam a szájára. Alig húzódtam el tőle ő máris visszahúzott magához és egy hosszú csókba hívott. Lihegve váltunk el egymástól, konytomból pár tincs kicsúszott és szerelmem haja még kócosabb lett mint volt.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.
-Veled csak az lehet-mosolygott rám.
-Úgy szeretem a mosolyod! Az őszinte kedves mosolyod! Amit szinte csak én láthatok.
-Van kiért mosolyognom!
-Igen és kiért? Ki az a lány?-pimaszkodtam vele.
-Háát....gyönyörű, okos, vicces, és nagyon szeretem őt. És az a neve hogy Hermione Jean Granger. Lehetőleg hamarosan Hermione Jean Malfoy.-simította hátra az egyik kontyomból kiszabadult tincsemet.
-Azért annyira gyorsan ne haladjunk-pusziltam meg az orrát.-Na de készülődj! Le fogjuk késni a reggelit!-pattantam fel az ágyról.-Kint várlak!-mosolyogtam még vissza az ajtóból.
Gyorsan összeszedtem a tankönyveimet és a pergameneket majd a táskámba pakoltam őket. Ajtó nyitódást hallottam majd megéreztem két kezet a derekamon.
-Mehetünk?-én csak bólintottam majd elindultunk a nagyterem felé. Mosolyogva beszélgettünk miközben haladtunk a terem felé. Draco azt mesélte hogy délután az órák után a park egyik eldugottabb részén találkozunk az anyjával. Kicsit megijedtem. Féltem hogy nem fog elfogadni a származásom miatt. Csak az első két óránk lesz a Mardekárral de Draco azt mondta hogy értem jön a bájital tanteremhez.Mikor oda értünk a nagyteremben és bementünk láttam és hallottam hogy nagyon sokan felénk néznek és sutyorognak. De minket ez nem érdekelt. Mosolyogva beszélgettünk majd leültünk Harry és Ginny elé. Sokan ezt nem nézték jó szemmel de nem nagyon izgatott minket. Megreggeliztünk majd elindultunk bűbájtanra. A fiúk elől nagyon beszélgettek valamin ezért mi hátul Ginnyvel egy kicsit lemaradtunk.
-Hermione, te ma nagyon furcsa vagy nekem. Ki vagy virulva, és egyfolytában mosolyogsz! Tegnap este amikor utoljára találkoztunk semleges voltál. Mi történt?-nézett rám kíváncsian mosolyogva.
-Hát...-pirultam el egy kicsit-Dracoval magasabb szintre emeltük a kapcsolatunkat..ha lehet ezt így mondani..-motyogtam vörösen még is nagyon boldogan hatalmas mosollyal az arcomon. Ginny pedig tátott szájjal nézett rám.
-Hermione Jane Granger!-miért használja ma mindenki a teljes nevem?-Azta mindenit! Ezt nem gondoltam volna! Na és milyen az ágyban?-váltott át egy pillanat alatt meglepettből perverzre.
-Hát..nem panaszkodhatok.-nevettem el magam.
-Wow, majd később mesélsz nekem, de most menjünk mielőtt elkésünk!-fogta meg a felkarom és kezdett húzni maga után. Mikor oda értünk a terem elé a fiúk kérdőn néztek ránk majd Harry megszólalt.
-Merre voltatok lányok?-kérdezte.
-Hermioneval fontos megbeszélni valónk akadt-nézett rám barátosném vigyorogva.
-Aha értem-nézett rám Harry is vigyorogva. Gyorsan bementünk a terembe majd leültünk. Oda hajoltam Dracohoz majd a fülébe suttogtam.
-Elmondtad neki?
-Igen, muszáj volt mert észre vette rajtam hogy szokatlanul többet mosolygok, és rákérdezett hogy történt e valami.-suttogott vissza.
-Velünk is ez történt Ginnyvel.-gyorsan még nyomtam egy puszit a szájára majd az órára figyeltünk tovább.

~~~Órák után~~~

Idegességemben az ujjaimat tördeltem és azt figyeltem. A bájital tanterem előtt álltam és vártam a szerelmem hogy elvigyen bemutatni az édesanyjának. Egyszer csak egy kéz leálította a műveletet amit a kezeimmel csináltam. Megfogta az állam majd felemelte fejemet. A szürke szemembe nézve megnyugodtam kissé. Lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Nem kell félned! Szeretlek, és ezt az anyám is tudja. Ő is szeretni fog téged! Nincs olyan ember a földön aki téged utálna!-megfogta a kezem és elindultunk a park irányába. Nem kellett sok idő és megláttunk egy nőt egy eldugottabb padon ülni. Dracoval oda mentünk majd ő üdvözölte egy nagy öleléssel az anyját. Mikor elváltak egymástól mindketten felém fordultak majd a nő megszólalt.
-Te biztosan Hermione Granger vagy!

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ennyi kihagyás volt a könyvben! Mostanában felfordult egy kicsit az életem de igyekszem részeket írni. Remélem tetszett nektek ez a rész! Megpróbálok hamar részt hozni! Addig is kitartást! Puszi❤️