Te vagy a mindenem!

1.rész

Sakura:

A nap még nem kelt fel de már nagy porfelhőt kavar maga után Haru az én kicsikém. A következő versenyre készülünk.  Nagyon jól teljesített az elmúlt versenyeken. Remélem továbbra is így fog.
A napunk a megszokottból szokott állni. Reggel  kiengedem Haru a karámba had futkosson örömére. Ilyenkor az egyik legszebb látvány a drágám. Ahogy a kora nap fénye, megcsillan a tiszta fekete hátán egyszerűen gyönyörű.  Majd ahogy telik az idő úgy kezdünk bele a napba.
Reggel ötkor kiengedem, s hétig had futkosson. Addig én a bokszát  takarítom ki.   A Sok ló között egyedül a bokszának ajtaján ékeskedik a családom címere. Számomra ez a címer a végtelenséget jelképezi, a fehér szín pedig a megújulást. A boksz takarítás folyamata közé tartozik ugyebár a trágyázás... Hát mit ne mondjak nem a kedvenc részem de ezt is meg kell csinálni. Az istálló fiúkban pedig nem bízom annyira. Két órámba telt mire patyolat tiszta lett a helység.  Majd hétkor elindultam  az én kicsikémért, hogy felnyergelhessen. Az angol nyereg még rosszabb mint az itteni. Babrássabb a felrakása, és a nyereget sem tudom annyira kiülni.  Bár egyikünk sem szereti a nyerget. Jobban szeretek Haru  puha szőrén ülni, mint abban a kényelmetlen nyeregben, de hát nincs mit tenni a szabályok megkövetelik.
A zablát pedig egyenesen utálja...
A kicsikém beviszem, s felnyergelem, majd a közeli hegyen kicsit tréningezünk. A táj nagyon szép, de telis tele van nehéz emelkedőkkel és részekkel. S minél többször jártunk erre annál könnyebb. S a következő derbink is könnyebb! Bár is én így érzem.
Délelőtt megszoktuk járni az útszakaszt fel és vissza. A hegyen a kilátás mesébe illő volt. A préri végtelen pusztasága a szemünk elé terült fentről.  A tűző napfénye néha-néha megakart kecsegtetni néhány délibábbal, de nem sikerült neki a megtévesztés. Látszott a tanya, ahogy az egyik fiú az állatokat eteti minden. Ha egyszer meghalok a poraimat itt szórják széjjel hadd nyugodjál eme ismerős gyönyörű tájon. És ez még nem is a legteteje.
Vagyis csak jártuk volna.
A legtetejére értünk fel majdnem mikor lövöldözésre leszek figyelmes. A puska elsülésének hangja betöltötte az egész hegyet.  Haru a lövöldözésre megijedt és fel is ágaskodott. Hiába próbáltam rajta maradni nem sikerült. A szívem hevesen vert, hiába minden erőfeszítésem   ledobott a hátáról.
Megértem szegényt, nagyon megijedt bár nem csak ő! Én is nagyon megijedtem. Hangos patadobogások zaja és lovak nyerítése a távolból. A földről igyekeztem minél előbb felkelni, hogy eltűnjünk onnan. De mire sikerült megnyugtatni Harut már körbevettek minket. Szájukat fekete kendő takarta.
Lám, lám kit fogtunk. - szólal meg egy idegen hang. Én csak Haru mellett álltam, s figyeltem. - Nem félsz tőlünk kislány? - két ló hátrébb lépett, s akkor láttam meg ki szólt hozzám.
Mit akartok? - kérdeztem.
Téged! - majd egy erős ütést éreztem a tarkómon.
Mégis mikor kerültek mögém, s mégis mit akarnak? Nem tudom meddig lehettem kiütve, de nagyon fájt az ütés helye. De nem csak az fájt. Olyan nagyon kényelmetlenül éreztem magam. A végtagjaim nem éreztem, s eléggé szédültem is. A szemeim lassan nyitottam ki. S ahogy ki nyitottam a szemem észhez is tértem, mert valami nagyon rossz helyt volt. Hogy pontosítsak, a combomon felfele kuszott egy nagyon nem odaillő dolog! A legmagasabbra érbe, belemarkolt és megjegyzést is fűzött hozzá.
Hogy lehet ennek a csajnak ilyen jó segge! - majd jó erősen rámarkolt.
Vesz.... - de csak hümmögés jött ki a számon. Ezek a nyavalyások bekötötték a szám. És ez még nem volt elég? A kezeim nem éreztem, s a lábaim is össze voltak kötve, s egy ló hátsó felére vagyok rá dobva mint egy krumpliszsák! És még nem volt elég ennyi. Kellett nekem ma ilyen rövid blúzt felvennem? Nem tudom, hogyan sikeredett, de a melleim majd kiestek a blúzomból, ezzel felkeltve pár férfi figyelmét.
Hallom felébredtél! - szólal meg ugyanaz a hang, mikor Haruval voltam! Tényleg ő hol van?
Hmmm! - szólalnék meg, de újra nem tudok!
Édesem hallgass már,  vagy kapsz megint! - fordul hátra a lovasom! Felemelem a fejem, s akkor látom, hogy ki is az! Édes drága jóságos ég! Miért őt?Az ütő megállt bennem. Még, hogy meg állt? Rettegtem. Mégis mit akarnak tőlem? Mit akar ő tőlem?
Jól érzed magad? - kérdezi, de alig hallom a félelemtől.
A lovak folyamatosan vágtáznak. Inkább az erdőt pásztázom csak rá ne kelljen figyelnem.
A hírhedt bandita. Aki ezen a vidéken a leghíresebb. Szőke hajkoronájába ujjaid belevezetnéd hajába, ékkék szemei rabul ejtenek, annyira figyel hogy már úgy érzed levetköztet. S inkább kívánnád csak, hogy ne szenvedj tovább.
Fönök! - jön közelebb az egyik csicskája ezzel megszólítva őt.
Hmm? - válaszol a főnök.
Mi lesz a kiscsajjal? - kérdezi meg. Mivel nem látom így fogalmam sincs hogy ki is az.
Lehet eljátszafozok vele! - majd erősen bele markol fenekembe.
Mmmmm - mondanám hogy veszed onnan a kezed, de továbbra se tudok megszólalni. Majd egy csattanást érzek s, hogy zsibog a seggem.
Videlkedj vagy kapsz mégegyet. - mondja.
Én csak fejem lehajtom s nem mondok semmit. Mi értelme lenne. Elraboltak. Mi lesz szegény Haruval remélem jól van.