Te vagy a mindenem!

2.rész

Sakura

A legnagyobb bandita e vidéken. Ismertebb nevén Uzumaki Naruto. Soha nem sikerült elkapniuk mindig meglógott a serifek elõl.

Bár lógni sem igazán jó rajta. Remélem hogy mihamarabb letesz, hogy két lábon a találjon legyek s ne lebegjek.

Halk nyikorgás zavarta meg fülem csendjét. A fejem felkapva körbe pásztázom a területet. Bár is amit látok. Régi és lepukkant épületek. Ablakai betörve vagy nincs is.

Az egész hely mint egy szellem lakta város.

A nyikorgó hangra a lovak hangos nyerítésbe kezdtek, s talajverésbe. Azon a lovon amin én is voltam nagyobbat nyerített mind a többi. Két lábra ágaskodva ledobott magáról. Amennyire tudtam védekeztem, bár nem igazán lehet megkötött kézzel. A porban kötöttem ki. A gazdák igyekeztek lovaikat nyugtatni, de beletelt pár percbe míg sikerült minden lovat lenyugtatni.

Körülöttem a lovak mint felverték a port. Kezem a számhoz akartam rakni, de nem bírtam, így rengeteg port szívtam be amitõl köhögni kezdtem. De a köhögésem egy hatalmas lónyerítés zavarta meg. Lágyan de lehetett érezni a föld remegését. A földre pillantottam s az apró kavicsok is rázkódtak.

- Miért most kell h jöjjenek? - hallok meg egy ideges hangot.

- Mit csináljunk fõnök? - kérdi egy másik.

- A lányt vigyétek innen. Nem lenne jó ha elõbb meghalna mint kellene!

Majd mellém lép két csizma.

- Na gyere szépsége - nyúl a derekam alá s feladob vállára mint egy krumplis zsákot.

Fejem koccant hátával ami jó kemény is volt. A fejem feljebb emelem,s akkor látok a távolban hatalmas port kavar valami. Gyorsan leszûrtem, hogy lovak lehetnek mert újabb nyerítést hallottam.

A döbbenetbõl gyorsan helyre ráztak, mert hatalmasat pottyantam a fenekemre, ami sajgott is a fájdalomtól.

- Hé nem lehetett volna kényelmesebben lerakni? - vonom kérdõre cipelõmet.

- Örülj hogy a fenekedre doptalak s nem a fejedre - borzolja össze a haja - de te most itt maradsz, ha szökni próbálsz meghalsz. - guggol le elém s úgy mondja. Feláll majd távozik is az ajtón ahol behozott.

Tekintetem körbevezetem, hogy hol is vagyok. Roskadozó falak, tipikus állott szag terjengett a levegõben. Néhány régi bútor volt a helyiségben, a holdfénye átsütött a törött üvegen és árnyékot vetett szobára ami kapóra jött nekem.

Nehézkesen feltápászkodtam a földrõl, s a törött ablakhoz léptem. Hogy megnézhessem mi folyik odakint.

Az elrablóm elõtt egy másik embert ált, fekete haja mint egy bilifrizura, nagy bozontos szemöldök és nagy golyó szemek. Öltözéke nem a legjobb volt. Egy zöld egész testes pizsama lett volna rajta ami természetesen fû zöld volt, míg a nyakánál egy narancssárga kendõ lett volna kötve. Természetesen egy szintén narancssárga övet viselt mely szorosan oda volt rögzítve a pisztoly.

Jól tudom ki ez a személy. Rock Lee vagy más néven a zöld villám! Õ és Naruto a legnagyobb banditák e vidéken, bár Lee nem ér fel Narutohoz. Sok csatát vívtak már ezek ketten. S ahogy látom most is azt akarnak.

- Naruto - szólítsa meg a lóról a bilifrizurás. - miért van az hogy mindig a határt feszegeted? Miért? - kérdezi dühösen.

- Ugyan már drága Bilifej - teszi mindkét kezét a tarkójához s úgy mondja tovább - én soha nem feszegetem - szemei dühössé válnak - ez a mi területünk s nem a tiétek.