BigHit Boys Reactions

💙 TXT - Amikor megbuksz... 💙

Yeonjun

Szomorúan nyitsz be kis otthonod ajtaján, hiszen elbuktál. Minden álmod, hogy párodhoz hasonlóan te is idol lehess, de nem akarnak összejönni a dolgok. Már több helyen is voltál meghallgatáson, de vagy az akcentusod miatt, vagy a nyugatias külsőd miatt mindig elutasítanak. És nem az fáj, hogy nem sikerül, hanem ezek az okok, hogy a külsőségek miatt nem akar senki sem alkalmazni. Pedig te tényleg minden nap keményen és odaadóan koptatod a közösségi táncterem padlózatát és gyakorlod a skálákat, hiszen tudod magadról, hogy ha felvennének gyakornoknak csak még keményebben hajtanál. Keresed magadban a hibát, folyamatosan próbálsz jobb és jobb lenni, de ugyan úgy egy helyben toporogsz, és ez egyre jobban bánt. De nem adod fel, hiszen ez az álmod, és tudtad, hogy nehéz lesz. Ezzel a motivációval tolod el a kis nappalid bútorait, hogy táncolással add ki magadból a feszültséget. Annyira belemerülsz a gyakorlásba és a mozdulatok elemzésébe, hogy észre sem veszed, hogy párod mindeközben megérkezett. Sunyi mosollyal figyel téged, hiszen éppen az egyik számuk koreográfiáját, majd egy váratlan pillanatban odamegy melléd és csatlakozik a tánchoz. Mikor a dal véget ér, Yeonjun azonnal elmosolyodik és úgy érdeklődik.

- Ugye ez most örömtánc volt, és felvettek? - kérdezte, miközben karját lassan a derekadra vezette.

- Nem, sajnos nem - rázod meg a fejedet egy nagy sóhaj kíséretében. - Most is arra hivatkoztak, hogy túlságosan nyugatias vagyok a cég koncepciójába. Pedig annyira szeretnék olyan lenni, mint te! - nézel fel rá már-már könnyes szemekkel.

- Hát igen, nem sok olyan szép és tehetséges ember van mint én - fényezi az egóját, titkon remélve, hogy ezzel egy pici mosolyt tud csalni az arcodra, hiszen utálja, amikor szomorú vagy.

- Meg szerény is vagy - jegyzed meg sértetten, hiszen így is eléggé el vagy kenődve.

- Jagi - nézz bele a szemedbe, hiszen reakciód láttán megérti, hogy jelenleg tényleg nagy szükséged van a támogatásra - szerintem most egy kicsit kapcsolj ki! Nem tesz jót, ha állandóan ezen pörögsz. Most gyere velem, elviszlek, és egy kicsit feldobom a kedvedet - fogott rá kedvesen a kezedre, majd nagy nehézségek árán, de sikeresen kívül tud az ajtón. Felkapja a teraszon pihenő gördeszkáját, majd a közeli parkba sétál veled. Te durcásan veted le magadat az egyik padra, hiszen úgy gondoltad, te csak nézed, mit művel le a deszkával, de tévedtél.

- T/N, gyere! - állít rá a deszkára akaratod ellenére. - Nyugi, nem fogsz elesni, itt leszek végig melletted - fogja meg egyik kezével a derekad a másikkal meg a te kezedet. - Most tedd le az egyik lábadat és egy kicsit lökd el magad! - mondta, mire te óvatosan, de teljesítetted. Így töltöttetek el órákat odakint, és bár nem igazán sikerült elsajátítanod a gördeszkázás tudományát, de egy kicsit valóban meg tudtál feledkezni a történtekről, és őszintén tudtál nevetni Yeonjun legnagyobb örömére.

Soobin

Mérgesen téped össze a történelem dolgozatodat, amin ott virított pirossal a hatalmas elégtelen osztályzat. Mindig is utáltad ezt a tantárgyat, sosem értetted, miért kell neked tudni azt a sok évszámot és történést, ha az a múltban volt és semmi köze sincs ahhoz, mi történik veled. És bár ezúttal valóban tanultál, de az éjszakázás miatt alig tudtad nyitva tartani a szemedet a dolgozat napján, nemhogy még jól visszaidézni azt, amit nagy nehezen belevéstél a fejedbe. Annyi a szerencséd, hogy következő héten lesz lehetőséged a javításra, de úgy érzed, felesleges, hiszen hiába tanultál, mégis rossz osztályzatot kaptál.