MOONLIGHT / Isaac Lahey 🌕

1. rész

Katherine

3 hónap.

3 hónap telt el, amióta elutaztam Manhattanbe és az egész nyaram elúszott. És most itt állva a reptéren a hasam görcsben van az izgalomtól, hogy újra láthatom végre a családom. Még az idegesítő bátyám is hiányzott.

- Katherine! - valaki a távolból a nevemet kiabálta, elég hangosan ahhoz, hogy tudjam a hangnak ki a tulajdonosa. Az anyukám.
Rögvest  rohantam a hang irányába. Amint már csak centikre voltak tőlem  azonnal  anyám nyakába ugrottam. 

- És Scott? - kérdeztem amint elhúzodtam tőle.

- Sajnos nem tudott jönni - mondta anyukám, tartva a reakciómtól. - Isaacal akadt egy kis gondjuk, nem nagy ügy .

- Ki az az Isaac ? És mióta fontosabb mint a saját  húga? - eddig fel sem tűnt, hogy Lydia is itt van egészen addig, amíg az Isaac név hallattán rám nem kacsintott.

- Majd otthon rájössz - szólt közbe gondolatmenetemnek Lydia. Oda léptem hozzá és egy hatalmas öleléssel ajándékozott meg.

- Hoztam mindenkinek ajándé-

Nem tudtam befejezni mondanivalómat, mert anya közbe szólt, hogy siessünk a kocsihoz. Útközben csak bámultam ki az ablakon és azon gondolkoztam mennyivel jobb érzés otthon lenni, mint Manhattanbe, ahol az apámmal kellett töltsem a nyarat. Scott ügyesen kihúzta magát ezalól is, mint ahogy sok másból is, például hogy a húga elé jöjjön.

- Milyen volt a nyarad? Élvezted a nagy várost apáddal? - anyám rám pillantott miközben vezetett, de amint ránéztem újra az útnak szentelte a figyelmét.

- Király volt - rántottam vállat. Persze ennek az ellenkezőjét gondoltam.

- Tényleg? - kérdezte meglepődötten Lydia a hátsóülésről.

- Na jó, borzalmas volt!

Mindhárman egyszerre kacagtuk el magunkat.

_________

Ahogy hazaértünk -időközben Lydiát kiraktuk a háza előtt- beszippantottam a friss Beacon Hillsi levegőbe, és arra gondoltam, hogy bírtam ki nélküle 3 hónapot. 

A szobámba érve az volt az első dolgom, hogy bezuhantam az álgyamba  mint egy óvodás. Esküszöm, hogy egy percre még a szemem is lehunytam, annak reményében, hogy  kialudhatom  a mai napot. De ekkor a fürdőszoba zárja kattant egyet, a szemeimet kinyitottam és automatikusan kipattantam az ágyam melegéből.

A látvány, ami elém tárult egyszerreaqa

volt hátborzongató és zavart. Mi A francot keres a fürdőszobámban egy fiú, akit nem is ismerek egy szál törölközőben?

- Te meg mégis ki a fene vagy? - kérdeztem rémülten. - Anya! Scott! - kiabáltam.

- Mi a baj Kat? Miért visítasz lehetné- Isaac?

Isaac?