Isaac
Amint véget ért az edzés, a pályám magamban mérgelődtem és szitkozódtam, amiért a mai napon egy rakás szerencsétlenség voltam, egyszer nem sikerült betalálnom a kapuba, ami nagyon dühített. Ennek ellenére nem álltam le senkivel veszekedni, hisz megígértem Scottnak ebben az évben nem okozok túl sok bajt. Már tartottunk le a pályáról, amikor az a pancser Garret megszólalt
- Hé Isaac - kezdte, mire tekintetemet neki szenteltem, de bár ne tettem volna.
- Mi a francot akarsz? - kérdeztem feszülten.
- Nagyon ügyes voltál a mai napon, ha élesben is így fog menni lehe-
Nem hagytam, hogy befejezze, mert az öklöm rögtön találkozott az orrával. Elterült a földre, én pedig éreztem, hogy kezeim elkezdtek feszülni, a karmaim elő akartak jönni. De Stiles és Scott nem adott erre lehetőséget azonnal elvittek onnan egyenesen az öltözőbe.
- Megőrültél? - fogta a fejét Stiles, jobban aggódott, mint bárki más.
- Isaac, ezt már megbeszéltük, hogy muszáj kontrolálnod magad! - mondta Scott határozottan. - Nem csak magadat, de minket is veszélybe sodorsz.
- Tudom, ne haragudjatok srácok!
- LAHEY Mi a fenét műveltél az előbb?-dühöngött az edző.
- Tudja edző bá - kezdte Stiles egy fintorral az arcán - ez nem az volt mint aminek látszott.
- Pofa be Stilinski, nem téged kérdeztelek!
- Tudjátok mit, nem is kell magyarázat, Isaac órák után mehetsz a könyvtárba a többi idiótával, akik nem tudják elkerülni a bajt.
___________
Órák után az edzővel mentem a könyvtár irányába . Amint oda értünk három másik diak várt ránk
- Adams, Smith maguk takarítsák ki a kémia termet !
- Lahey maga McCall kisasszonnyal fogja a könyveket kiadásuk szerint pakolgatni
- hurrá-mondta Katherine
Megforgattam a szememet,és az edzőhöz fordultam.- Muszáj hogy vele legyek? - kérdeztem reménykedve.
- Nem, de most, hogy említetted már muszáj. - felelte az edző majd faképnél hagyott minket.
- Úgy látszik akkor velem kell beérned, nincs más választásod - szólalt meg mellőlem egy idegesítő hang, ami Katherinehez tartozott.
_____________
MásnapKatherine
Allisonal a szekrényeink felé vettük az irányt, majd amikor ki nyitottam a sajátomat egy csomó lufi esset az arcomba
- Kitől kaptad ezeket? - kérdezte Allison meglepődőtten.
- Hát tőlem! - harsogta Lydia büszkén, aki olyan hirtelen ért ide, hogy magam is majdnem megijedtem.
- Ma van a születésnapom, Lydia neked pedig köszönöm - mondtam egy öleléssel.
- Boldog születésnapot Kat! - Allisont is megöleltem hálám jeléül.
Ekkor szemeim két ikerpárra szegeződtek, akik ismeretlenek voltak számomra
- Testvérek - mondta Allison csodálkozva
- Ikrek - javította ki Lydia
- Újak - közöltem a tényt én is.
YOU ARE READING
MOONLIGHT / Isaac Lahey 🌕
Werewolf3 hónap. Csak ennyi telt el ahhoz, hogy az életem fenekestül felforduljon.