~💫𝕄𝕚𝕦𝕥á𝕟✨~

💫1.Fejezet💫

Ez az a nap amikor el hagyom az otthonomat,az anyámat és a kollégiumba költözök. Anyám már hajnalban felkelt hiszen képes mindent túl reagálni, hogy a csomagok megvannak-e, hogy tökéletes legyen a megjelenése és tőlem is ezt várja el. Az ágyamon ülök és gondolkozok azon, hogy fog menni a beilleszkedés, hogy milyen lesz a szobatársam, kedvesek lesznek-e az emberek. A gondolataimba merülve anyám kiáltozását hallottam.

-Theresa. - mondta anyám már másodszorra mert eddig a gondolataim a merülve nem figyeltem oda, hogy ordítózik.
-Megyek anya.-mondtam neki kis fáradtsággal a hangomban.

Lementem a lépcsőn rögtön anyámat pillantottam meg aki mint mindig most is tökéletes volt minden rajta, egy gyürödést se látni a ruháján. Neki a külső a legfontosabb mivel így fejezi ki, hogy mindig megkell mutatni az embereknek, hogy a mi családunk tökéletes. Pedig egyáltalán nem az.

-Minden megvan? Mi kelhet még? Zseblámpa? Hajszáritó?-kezdte sorolni a dolgokat amiket ő gondolt, hogy szükségesek lesznek.
-Anyu ez fő iskola nem túl élő tábor.-nyugtattam meg.
-Csak biztos akarok lenni, hogy minden rendben van. Akkor ha mindennel megvagyunk mehetünk?-mondta már kicsit nyugodtabban de a hangjában hallatszott, hogy még ideges de próbálta leplezni.
-Igen.-mondtam gyorsan.

A táskámat a pultról el véve indultunk is az autóhoz és kezdetét vette a 2 órás út a kollégiumhoz. Egész végig kattogott az agyam mindenen, az embereken, az iskolán, magamról, Noahról. Hogy ki is az a Noah? A barátom, de én csak barátként tekintek rá hiába vagyunk együtt. Mindig megvéd engem és mellettem áll de nekem ő inkább olyan mint egy bátty mintsem egy pasi. Anyám ragaszkodott ahhoz, hogy Noah legyen az első barátom. Mindig tökéletesnek nevelt engem anyám, hogy mindenem kifinomult legyen mint ő. Azt vettem észre, hogy az autó megáll ami azt jelentette, hogy megérkeztünk. A csomagokat kivéve az autóból mentünk is a kollégium felé és kerestük a szobámat amit a recepción adtak meg.

-Melyik szóbát is keressük?-kérdeztem mivel én nem tudtam.
-B22. - válaszolta stresszesen.

-Azt hiszem, hogy ez a te szobád.-mondta egy mély levegő vétel után.

Benyitottunk majd a szobatársamat kerestem akit megtaláltam csak kellett egy kis idő, hogy észrevegyen. Amint felkelt az ágyról odajött hozzám és ölelésre nyitotta a karját amit viszonoztam. A dobozokat le raktuk de észrevettem, hogy anyámnak nem tetszik a helység mivel fű szag volt amit ő nem bír. A hangos zenéről ne is beszéljünk de egy kollégiumban ez a dolog az én korombeliekkel normális. Csak nejem szokatlan volt.

-Nem maradhatsz abban a szobában Tessa.-kezdte idegesen a szokásos beszédet miután ki értünk az udvarra.
-De anya miért nem?-kérdeztem értetlenül.
-Az a szoba bűzlött a fűtöl és biztosra veszem, hogy csak rosszat tenne veled az a lány. - mondta gyengéden és élesen.
-Ne rendez jelenetet kérlek. Megoldom nyugi. Nem lesz semmi baj. Ismersz engem senki se tud megváltoztatni.-csititottam le, hogy nyugodjon meg mert még itt kezd jelentet rendezni.
-Igazad van. Nem kéne igy túl reagálnom. Én akkor hagylak is, hogy be tudj illeszkedni. És mindennap hívj, hogy tudjam nincs bajod.-hadarta el mivel tudta, hogy nem szeretem ha mindig ezt mondja.
-Így lesz anya.-mosolyogtam rá mire az arca megenyhült. Egy ölelés után elbucsuztunk és elindult haza.

Anyám beült az autóba majd pár perc múlva el is tűnt az úton. Visszamentem a szobába, hogy kipakoljam a dolgaimat. A szobatársam már nem volt ott ezért gondoltam, hogy megnézem a szobát, hogy mit tartalmaz. Úgy döntöttem, hogy rám férne egy kis zuhany ezért fogtam a ruháimat és elindultam megkeresni a fürdőszobát ami valljuk be, hogy nagyon kicsi volt. Egy kis kabin amit egy függöny választott el attól, hogy valaki véletlenül benyit és meglát akkor csak a függönyt veszi észre, ugyanakkor nem volt hely ahova le rakni a ruhákat de most kibirom ezt a kis helyet. Miután végeztem a zuhanyzással ruháimat feléve a földről észrevettem, hogy vizesek lettek ezért amikor visszaértem a szobába kerestem másikat. Amint megfordultam, hogy át öltözhessek valaki a szobatársam ágyán ült és egy könyvet tartott a kezében.

-Ömmm szerintem rossz szobába jöttél.-mondtam kicsit rekedt hangon, megszeppenve.

Hangom rekedt volt a meglepetségtől de próbáltam határozottan mondani.

-Jó szobában vagyok. - közölte nyugodt hangon.
-Hogy jutottál be? - kicsit idegesen kérdeztem.

Fel emelte a kezét amiben a szoba ajtó kulcsa volt így azt szürtem le, hogy a szobatársam adta oda neki.

-Ki tudnál menni, hogy felöltözhessek? - reménykedve kérdeztem.
-Ne áltasd magad nem nézek oda. - a hangja kicsit éles volt de ugyanakkor semmi érzelmet nem takart.

Hiába mondta, hogy nem néz ide úgyse volt bátorságom egy fiú előtt öltözni mégha nem is néz ide mert nem is ismerem még őt.
Pár perc múlva felkelt az ágyról és a kezembe adta a könyvet amit olvasott.

-A jó öreg Gatsby. Jó könyv de ki kell, hogy árbanditsalak, hogy csak álmodta az egészet. - kicsit cinikusan mondta.

Már épp ment volna ki az ajtón amikor utána szóltam.

-Éppenséggel hazudta az egészet.-válaszoltam szarkazmussal.

Rám vezette a tekintetét majd végleg távozott. Miután felöltöztem elolvastam egy könyvet majd álomra csuktam a szemem és a holnapi napom agyaltam. Az új helyen, lesznek-e barátaim ,kedvesek-e, barátságosak-e. Hamarosan elaludtam és vártam a holnapot és a történéseket.