Open your heart

Randi 2.

- Akkor mehetünk is tovább. - Ten nagyon elszántnak tűnt, pedig biztos nem volt terve a továbbiakat illetően. Vagy mégis?
- Igen. - még mindig zavarban voltam amiatt, hogy csak úgy kéz a kézben voltunk s így is indultunk tovább.
Jó volt Ten-el lenni. Boldoggá tett, még úgy is hogy nem csináltunk semmi egrtrengetően izgalmas dolgot, csak sétáltunk meg nézelődtünk. Néha arcon puszilt engem, vagy csak úgy megölelt. Ellenben én csak piruldoztam meg kezét szorongattam. Irtóra zavarban voltam. Sosem voltam még annyira boldog mint a vele töltött időben.
Ezeket a csodás pillanatokat egy nem várt személy zavarta meg. Igazán szép volt, de nem is ez a lényeg. Ami viszont az az, hogy a fiú kérdés nélkül került túl közel Ten-hez s tett úgy mintha én nem is léteznék. Persze arra volt ideje, hogy odébb toljon így elszakítva Ten-től.
- Mit akarsz Jungwoo? - úgy tűnt Ten-t bosszantja a fiú. De akkor miért nem tolja el?
- Olyan rég láttalak. - simult hozzá - Olyan nagy baj ha örülök ha látlak és megölellek?
- Igen. - Ten tolta volna el már a fiút, de az ragaszkodott hozzá, túlságosan is.
- Tudod, hogy még mindig hiányzol. - összeszorult a torkom ahogy láttam mit meg mer tenni az a fiú. Én sosem tudnék így viselkedni. Nem is értem mit akar tőlem Ten. - Arra gondoltam, hogy ha már így összefutottunk beülhetnénk valahova. Vagy esetleg feljöhetnél hozzám.
Szemeim könnyek lepték el. El is fordultam tőlük, sőt, el is jöttem inkább onnan. Jobb lesz így azt hiszem. Ten-nek nem egy olyan tapasztalatlan senki való mint én, hanem inkább olyan mint az a fiú. Szép is, bátor is meg minden. Szemeim töröltem közben pedig az jutott eszembe, hogy jobb lett volna ha meg sem ment azon a napon Ten. Nem kellett volna semmit sem tennie értem. Akkor talán nem érezném olyan furán magam.. ah de nem, azt hiszem akkor is azt érezném mint most. Igazából nem tudom mit is érzek, csak azt tudom hogy fájt látni azt a fiút Ten-el aki biztosan az exe, vagy nem tudom milye.
Egy ponton azért megálltam. Már magam sem tudom miért. De aztán hogy megláttam a kirakatot magam előtt s amögött plüss állatkákat könnyeim potyogtak megint. Eszembe jutott megint Ten is és minden más is.
- Végre! - hirtelen ölelt magához valaki. Szabadulni akartam egyből, de ez a valaki szorosan fogott. - Úgy aggódtam. Azt hittem valami bajod esett. - engedett szorításán csak hogy arcom érinthesse és én ekkor jöttem rá, hogy bizony Ten az a valaki aki elkapott - Na.. ne sírj, nincs semmi baj. - homlokon is csókolt, ami nagyon jó érzés volt, ám én mégis eltoltam őt magamtól.
- Sajnálom, hogy aggódnod kellett. - töröltem szemeim újra. Erre ő arcom érintette, simította és érte el, hogy rá nézzek.
- Nem, én sajnálom, hogy Jungwoo elrontotta a pillanatot és a napot. - elvette arcomról kezét, hogy aztán kezem, kezeim foghassa meg - Tudod ő az egyik volt... barátom. - nyelt egyet - Tudod én nem voltam eddig túl jó ember. Csak mentem a.. khm.. hogy is mondjam el. - homlokon csókolt miközben én csak próbáltam megérteni őt - Nekem csak alkalmi partnereim voltak. Jungwoo az egyik olyan akivel egy alkalommal többször voltam. Nem vagyok most már valami büszke erre. De ilyen voltam. Aztán egy nap jött egy angyal aztán egy csapásra megváltozott minden. Nem érdekeltek a kalandok már, csak az angyalka után kutattam, futottam. - biztos buta vagyok, de nem teljesen értettem őt. Arcom simította ismét és mosolygott is. - Te vagy az. Te érted el a megjelenéseddel, hogy változtassak. Persze lehet nem vagyok jobb, de azért igyekszem.
- De.. Én nem vagyok olyan, nem tudok olyan lenni mint az a fiú. - húzódtam volna el, de nem hagyta - Én nem is... Én nem..
- Tudom édes. - magához húzott, újra homlokon csókolt, majd arcom simította és közel is hajolt, túl közel ami miatt arcom égni kezdett - Te különleges vagy és éppen ezért érzem úgy, hogy meg sem érdemellek téged. Elvégre én csak egy kanos pöcs vagyok te meg egy ártatlan angyalka.
- Ne mondj ilyet. - tettem kezem szájára. Volt mersze megpuszilni ujjaim is így.
- De mondom mert ez az igazság.
- De nem is.. - néztem félre kicsit - Én nem érdemlem meg azt a sokat amit tőled kaptam.
- Butus.. - fordította vissza fejem, hogy aztán számra adjon puszit - te ennél sokkal, de sokkal többet érdemelsz. - elengedett kicsit csak hogy kezem fogja és fűzze össze ujjaink - Mit szólnál ha a randinkat javítandó eljönnél hozzám és megnéznénk egy filmet. Természetesen előtte beülnénk valahova ebédelni ahogy akartuk is aztán jönne egy kis süti és aztán a film. Na? Hogy tetszik? Benne vagy?
- Jó ötlet. - pirultam csak tovább - De.. előtte lehetne.. - oh miért ilyen nehéz most beszélni.
- Mit szeretnél? - ő kérdezte, mosolygott, én meg tovább pirultam s picit számba haraptam, aztán megpusziltam arcát - Oh.. hogy ezt? - bólintottam csak, erre ő nem egy, de nem is kettő puszit adott arcomra, aztán homlokomra meg számra is.
Ott irtózatosan zavarba hozott. Aztán ahogy mondta és úgymond megegyeztünk, elindultunk, mentünk tovább már. Egy helyes kis kajáldába ültünk be, ott ebédeltünk meg, és Ten ott hozott újra zavarba engem. Az étel finom volt meg minden, de nem is ez volt a lényeg, hanem inkább az, hogy úgy éreztem Ten engem választott és ez igazán boldoggá tett. A kajálda után célunk volt egy cukrászdát keresni. Találtunk is, de valahogy ott nem volt kedvem maradni. Ten-t megkörnyékezte az eladó csaj. Ezért aztán úgy döntöttünk, jobbára Ten ahogy látta zavartságom, hogy majd náluk sütizünk. Így aztán a cukrászda után hozzájuk indultunk s mentünk.
- Te nem eszel sütit? - jelen helyzetünkben épp konyhájukban ülünk és eddig csak én eszegettem azt a finomságos sütit amit vettünk.
- Nem. Elteltem már a látvánnyal. - szavai nyomán ismét lángra kapott arcom - De ha te adsz nekem akkor ehetek. - adtam is rögtön neki egy falatot - Hmm.. nem rossz, de nem az igazi így.
- Adjak a másikból?
- Lehet, de én erre gondoltam. - fogott és áthúzott ölébe amivel újabb zavart okozott bennem - Na így jobb.
- B...Biztos? - bólintott pimaszul mosolyogva, erre én nyeltem egyet aztán vettem a sütiből egy darabot és odatartottam szájához. Ő be is kapta és megette ami után kaptam puszit arcomra. Ez valahogy így ment tovább. Így ettük meg ketten a sütiket. A végén azt hittem már nem tud meglepni, de megtette. Méghozzá úgy, hogy megcsókolt engem. De úgy ahogy még eddig nem. Nem is éreztem még olyasmit mint akkor, aközben. Viszonoztam is csókját, kis ügyetlenül, de megtettem. A pillangók teljesen felbolydultak hasamban. Olyan... Olyan varázslatos volt az egész. Egyszer aztán picit megijesztett, mikor kezei fenekem fogták meg és belemarkoltak.
- Megőrjítesz. - suttogta számra, majd újabb csókot adott ami után picit eltávolodott - De ne félj, vissza tudom fogni magam. Nem foglak semmi olyanba belerángatni amit te nem akarsz. - úgy tűnt nehéz neki, de letett öléből - Menjünk, keressünk egy jó filmet. Rendben? - bólintottam, aztán fogta csak meg kezem és húzott magával.