Ezt muszály most ki adnom magamból bocsi .
Ez egy számomra szívet facsaró story.
Két héttel ez előtt kertészkedés közben egy anya macska a szájából hozta át a kicsinyét a szomszéd ovoda területéröl ,és mikor üeg látott az anya cica el ejtette a kicsit .... Aznap ötször jött vissza a kicsinyéért ,de egyszer sem vitte magával . A két nagy macskám a picit nagyon féltették ezért amikor a pici kint volt az udvaron a friss levegőn ők is ott voltakvele és vigyáztak rá .
A picit aki egy kicsi lányka volt csöpinek neveztem el ... cumis üvegből ettetem ,mert még alig volt egy hónapos talán , de gyönyörű ég szin kék szei voltak , a hangja a testéhez meg hatalmas . Igazi kis rossz csont ...
Aztán múlthét vasárnap az egyik szomszéd talált egy kidobott kis lány cicát aki csak pár héttel lehetett nagyobb ,mint a kis csöpi . Szény egy picit náthás volt ,de össze engedtük a piciket ,hisz úgy meg örültek egymásnak .
Össze bujva aludtak... Az új jövevény elég nyugodt és halkatag volt . De szépen neg voltak ... Az új kislány Hercegnő nevett kapta ..... Ő is szopizott még ,de már lassan a szilárd táplálékkal is meg birkozott volna ...
Igazi kis angyalok ..... Megszakad a szívem ahogy most rájuk gondolok .
Sajnos Csöpi tegnap szombaton éjszaka el pusztult . Reggel vettem észre ... A kőfal mentén a virágos kert közelében temettem el ahova mindig ki vittem nappal....
Hercegnő.... ö.... ma nagyon rossz állapotban volt... Kamillás teával mostam a szemét a csipa véget , a kis noziát is azzal töröltem ,mert már alig kapott levegőt a nóziján...
Ma három orával ezelőtt meg fürdettem ,hogy ne legyen koszos és ,hogy talán a langyos víz segítsen a bél müködésben . Ugyan is szegény székrekedésben szenvedett és a kamilla teával való ittatás sem segített ....
Olyan kis esetlen volt a kezemben . Az egész teste erőtlen volt . És fájdalmasan föl-föl nyávogott ... Még mindig a fülemben hallom a hangját ahogy sírt mikor anyám kis küldött a konyhából ahol a kis icák aludtak .
Az utolsó emlékeim róla ahogy ott fekszik gyöngén és meg törve a rongyán a konyha padlón kapkova a levegőt . Majd a fürdőbe rohanva márcsak a sikoly hangját hallottam.....
Anyám el ásta a kertben Hercegnőt...
Ahogy most ezeket a sorokat írom a látásom el homályosodik , és a könnyeim nyelem halkan ,hogy a családom ne halja . Azota is sírok .
Egy hétvégén vesztettem el két kis életett . És érzem ,hogy tehettem volna értük többet... Ha mondjuk elvittem volna őket a dokihoz amikor alkalmam adódik . Vagy meg kérek valakit aki jobban ért az ilyen kis állatok neveléséhez ,hogy gondoskodjon roluk akkor most... most még mindig élnének ....... És tudom jól ,hogy ez az egész az én hibám . Jobbat érdemeltek volna ....
