A fejem felemelve, az egyik- Lili szerint minket néző- helyes sráccal találtam szembe magam...-Jajj! Ne haragudj! Nem láttam, hogy jössz!- kezdtem rögtön szabadkozni, miközben felnéztem az arcára. Tényleg elég helyes volt!
-Az én hibám volt! Bocsi! Nem figyeltem! Menj csak!- engedett el maga előtt, hogy leülhessek a lányok mellé, az asztalhoz.
-Köszi!- szóltam még utána, majd kicsit távolabb tőlünk, ő is leült a haverjához.
-Azta Lina! Alig láttuk meg őket 10 perce és te máris neki mész egyiküknek? Jó vagy csajszi!- kezdett el szivatni röhögve Dorka.
-Persze, amint meglátok egy helyes srácot már azt tervezem, hogyan mehetnék neki!- folytattam én is a hülyülést nevetve.
-A számát esetleg nem akarod elkérni? Vagy az instáját? Lefogadom tele van félmesztelen képekkel!- erre már senki nem tudott mit mondani, Lili majdnem leesett a székről, úgy nevetett, Dorkával pedig csak kapkodtuk a levegőt, nehogy megfulladjunk. Összességében egy elég hangos, és őrült hármas voltunk.
Miután kinevettük magunkat, enni kezdtünk. Majd mikor mar mindenki megette, újúlt erővel (bár kissé kajakómásan) indultunk felfedezni a pláza másik felét.
Reméltem, hogy ezután nem ütközök neki senkinek és hogy a délután további része teljesen normálisan fog telni, egészen addig míg Lili meg nem szólalt:
-Csak én látom úgy, vagy ezek tényleg mintha mindenhova követnének?
Körülnéztem és megláttam a srácot akinek neki mentem, és a haverját.
-Nekem is úgy tűnik. Az előző boltban is ott voltak, meg a folyosón is.
-Mindegy. Ne foglalkozzunk velük. Vásárolni jöttünk, nem pasizni!- kijelentésemen a lányok halkan elnevették magukat, majd tovább nézegettük a ruhákat.
-Szia Ütközős Csaj!- hallottam meg hirtelen egy hangot a hátam mötött elég közelről, majd akkorát ugrottam, hogy majdnem feldöntöttem egy kisebb szekrényt. A srác látva a bénázásomat elröhögte magát.
-Héj! Nem röhög, együtérez!- kezdtem bele az köszöntésébe- te is meg ilyednél ha szép nyugodtan nézegetnéd a ruhákat, majd hirtelen egy Idegesítő Hülyegyerek neked kezdene ordítozni.
-Idegesítő? Miért?
-Mert amióta megebédeltünk, folyamatosan követtek!
-Ja, hogy az! Gondoltam nem mehetünk el úgy, hogy nem is beszélgettünk.
-Miért akarsz te ennyire beszélgetni egy random lánnyal egy ruhabolt közepén?
-Hogy megismerjelek. Hogy hívnak?
-Makos Karolina. Téged?
-Sípos Benedek. Instán is így vagyok fent ha érdekelnének a félmesztelen képeim.- vigyorodott el és kacsintott is hozzá.
-Mi?- kérdeztem totál lesokkolódva.
-A barátnőd elég hangosan beszél.- röhögte el magát majd vissza ment a haverjához.
-Ebben a pillanatba a lányok ugrottak oda hozzám és faggatni kezdtek.
-Na mi történt?
-Miről beszéltetek?
-Milyen az illata?
-Megtudtad a nevét?
-Vagy az instáját?
-Nyugi csajok! Mindent elmondok!
Elmeséltem a történteket, majd a lányok ugrálni, sikítozni és röhögni kezdtek. Nem bírtam őket lenyugtatni, egy idő után én is röhögtem velük.
Elbúcsúztam a csajoktól, majd elindultam haza felé. Haza érve fáradtan mentem be a házba, és vettem tudomásul, hogy a bátyámék még mindig itt gang-elnek.
-Ott ahol hagytam!*- utaltam arra, hogy a fiúk pont ugyan abban a pózban feküdtek a kanapén mint mikor elmentem.
-Csá Lina!- köszönt Geri- Milyen volt a csajos nap?
-Fárasztó!- huppantam le a kanapéra a srácok mellé.- Mit nézünk?
-Kapj el ha tudsz!- felelt Miki.
-Időben jöttél, még nem kezdtük el.- tette hozzá balu.
-Szuper! Egy perc. Összedobok valami vacsit, hogy ne éhezzetek aztán mehet.
-Mondtuk már, hogy imádunk?- Tette fel a szokásos kérdést Dani.
-Mindig! És tudom!- vigyorogtam rájuk a konyhából.
A vacsit gyorsan megcsináltam, majd a fiúk elé raktam.
-Jó étvágyat. Mehet.
A film nagyon jó volt. Sokadjára is. Imádom, hogy a srácokkal mindenen tudunk egy jót röhögni és mindig megtaláljuk a közös hangot.
Megköszönték a vacsit, én meg a filmet, majd elbúcsúztam tőlük és felmentem a szobámba.
Elvégeztem az esti rutinomat, majd befeküdtem az ágyamba és megnéztem a telómat. Egy instagramm értesítés jött:
Sípos_bendi kérte, hogy követhessen
*Film: A karib tenger kalózai
***
Sziasztok! Itt az új rész. Remélem tetszik. A helyesírási hibákért bocsi. Nem tudom mi lesz most, hogy elkezdődik a suli. Nem ígérhetem, hogy sűrűn lesznek részek, de igyekszem nem elhanyagolni! Puszi!💖
ESTÁS LEYENDO
Élet anyu nélkül
RomanceMakos Karolina, egy 14 éves lány, 12 éve elvesztette az édesanyját. Apja és két bátyja a széltől is óvják. A lány kamaszodik és egyre inkább érzi anyja fájó hiányát. Ebben az évben sok változás történik majd Lina életében. Első könyvem, ha érdekel...