Miért pont Ő?! [M&M. f.f]

/4/ Itthol vannak a szüleid/

✨Kellemes olvasát✨

Már mentünk egy ideje. Az út közben nagyon jól elszórakoztunk.. Emma elmesélt egy csomó vicces storyt a báttyáról, Marcus meg azt sem tudta hogy csítitsta el hugát..

Lassan oda értünk a nagy házunkhoz.
Oda mentem kapukamerához és csengedtem.

-Viki!! Végre!!-kiáltott Cristhi és már nyillott is ki a kapu.
-Viki?-Kezdett bele- Minek a Reed családhoz jöttünk?-kérdezte Emma-

Épp mondani akartam, de Marcus megelőzött.

- Mert ő a Reed házaspár lánya!
-Most komolyan te a lányuk vagy?-csodálkozott Emma-
-Igen-mosolyogtam-
-Wow Marcus most komolyan a Reed házba fogunk bemenni-sugta oda báttyának, Marcus megsimogatta a kislány haját és kacagott halkan-

Bementünk.
Cristhi ahogy volt a nyakamba ugrott.
-Sziaaaa-kiáltottam-
-shh-tette a kezét a számhoz-
-Mi az?-Vágtam értetlen pofát-
-Itthol vannak a szüleid.
-Hogy m-mi?-azon pillanatban lefagytam-

Marcusék nem értették a helyzetet.
-Ez nem tök jó hír?-kérdezte Marcus-
-Nem!-vágtam rá-Va-vagyis....d-de jó hír.....
-Gyerekek ti most mennyetek, Vikinek beszélnie kell a szüleivel.
-Rendben. Akkor mi tovább nem zavarunk. Viszlát-mosolygott Marcus-

-Marcus várj!-kiáltottam utána, mert ők már kint voltak-

Oda szaladtam hozzá, megálltam elötte és megöleltem
-Köszönöm-mondtam a fülébe sugva- és mégjobban magamhoz öleltem-Tudod ha te nem vagy ott, akkor, nem is tudom mit művelnek velem-mondtam még mindig suttogva-
-Nagyon szívesen, de nem kell megköszönnöd, bárkiért megtettem volna-és most már ő is viszonozta az ölelésem-

Még mindig öleltük egymást
-Én is kaphatok ölelést?-kérdezte Emma-
-Perszee-és fellaptam, majd jó szorosan őt is megöleltem-

Mikor leraktam, elköszöntünk egymástól, én kikisértem őket, majd végig követtem a szemmeml míg elmennek, aztán a sarkon lefordulnak. Ezzel én is visszamentem a házba.

-Sok sikert csajszi-Mondta Cristhi-

Vedtem egy nagy levegőt és beléptem a nappaliba.......

-Sziasz....Szia?
-Szia kislányom-mondta apa-
-Apa? Anya hol van?-ültem le mellé a kanapéra-
-Mindjárt jön!
-Rendben.
-Viktória!-Nézzett fel rám apa egy pillanatra-
-Tessék?-mondtam félve-
-Mi ez a gönc rajtad??
-Há-hát...-nem várta meg míg befejezem, szavamba vágott-
-Ott a púlton van egy pár elegáns ruha, menny és vedd fel!-parancsolta-

Hát igen, itthol elvárják hogy szép alkalmi ruhákba járjak, ez csak akkor érvényes mikor itthol vannak a szüleim. Mikor pedig nincsenek hétköznapi ruhákba járok mint mindenki más..

Oda mentem a púlthoz. Ott volt ugy 8 doboz. Rendesen megkönnyebűltem hogy ennyit hoztak, mert nem lett volna hova rakni. A gardróbba nem férne már ennél több.

Felvittem őket, volt egy pár kisdoboz is amiben ékszerek voltak. Elraktam mindent, de elöbb egy fekete estéjit kiválasztottam, ami nem simul a testre, meg is öltek volna ha egy más fazonut válsztottam volna...
Bár igy is megfognak, mert fekete...

Mentem is le, ott ált a lépcsőnél Cristhi.

-Nem lesz ebből baj csajszi?
-De az lesz.. De nem érdekel-mondtam halál nyugodtan-
-Ahogy gondolod-mosolygott-

Ezzel eggyütt lementem. Anyu ahogy meglátott kikerekedtek a szemei..

-Kislányom! Mi ez rajtad??-vont kérdőre-.
-Első sorban szia! Másod sorban, apa mondta hogy vegyek fel egy elegáns ruhát-mondtam-
-Ha apád meglát -szörnyülködött- Gyere utánam! Máris!!
-Oké-sohajtottam és tettem amit mondott-

*Szobámban*

-Kislányom! Hogy kébzelted te ezt?!! Lesétálsz egy fekete ruhába?! Ha apád meglát, mit mondasz neki?!!-Halkan kiabálta le a fejem-
-Hát...nem tudom.....Valami olyasmit, hogy mi lesz a vacsi???-gondolkodtam el-
-Ez most nem a viccelődés ideje!-mordult rám-
-Jó, igazad van...-sóhajtottam-...De tényleg mi lesz a vacsi??
-Hát susit kértem a Lorenzó-tól-ment be a gardróbomba-
-Az jó lesz.-mosolyogtam-

Lorenzó amugy a szakácsunk. Nagyon jó fej. Olyan finoman főz!! Olaszországból jött ide és már lassan 13 éve boldogít minket:)
Van egy velem egy korú fia Daniele, ugymond vele nőttem fel, mert mikor idejöttek 4 évesek voltunk. Igaz ő 5 hónappal idősebb, szóval ő már 17...
A legjobb fiu barátomnak mondhatom. ;)))
Danielnek nem megy olyan jól a tanulás, ezért én szoktam nagyon sokszor segíteni neki.

-Na Viktória! Ezt fogod felvenni!!-hozott ki anyu egy babarózsaszínű ruhát, aminek teljesen más fazona volt, mint a feketének. Melkasrasímulós, de a szoknyarésze kis fodros térdig érő-
-De minek nem lehetne a fekete??-kérdeztem-

Nincs semmi bajom a rózsaszín ruhával, férre ne értsétek.. Csak unom, hogy mindig megmondják mit vegyek fel és, hogy nem lehetnek saját döntéseim...

-Mert nem és kész!!-mondta anya-
-Sosem hozhatok saját döntéseket?-tettem karba a kezem-
-Nem! Mert ha ez rajtad múlna, már egy emós, depis lány lennél, vagy egy kényes, hippi....
-Hmm lehet igazad van-gondolkodtam el- De akkor is szeretnék magamtól döntéseket hozni.....
-Majd egyszer talán...-és kifelé igyekezett-Amit pedig kiválogadtam vedd fel és még ezt is hozzá-dobodt az ölembe egy kis dobozkát. Én értetlenül figyeltem cselekedetét.. Ő rám kacsintott, majd kiment

Egy kék bársonyos kis doboz volt..
Szép lassan levettem a doboz tetejét és ami benne volt, az egy gyönyörű fehér arany nyakék volt, amin egy csodálatos kis rózsaszín gyémántokkal kirakot "V" betű díszelgett. Ilyen gyönyörű nyakláncom sem volt sosem..

Felvettem a ruhát, amit anya kiválsztott, majd felraktam azt a csodaszép nyakéket. Kerestem hozzá egy cuki kis fehér gyémánt fülbevalót.
Így már teljes volt a szett. Ahozképest, hogy rózsaszín az alapszín, nagyon is tetszett. ❤

Lementem, és már mindenki ott ült az asztalnál. Nagyon fontos családi szokás, hogy mindenki aki a házban él, az egy asztalnál egyen. Mert mindenki egyrangú! Ez az egyik kedvenc szokásom a sok közül😌

_______________________________________
(870 szó)

Sziasztok!

Nos itt is lenne a 4. rész❤
Remelém tetszik..

Hamarosan hozom a kövi rész💗
Addig is szép estét/reggelt/délutánt!