1. fejezet: Az egyetlen fény

35 2 0
                                    

Már 5 éve hogy mindenki elhagyott... Szerető nagyszüleim eltávoztak a földi világból..., anyám azt akarja hogy szebb legyek, apám azt hogy okosabb... Sokan utálnak az iskolában, pedig nem tettem semmi rosszat. Még lehetőséget se adtak hogy éljek. Az élet egyszer térdre kényszerített és bárhogy is próbálkozok, soha senki nem enged felállni. Miután mindenki elfordult tőlem, senkim se maradt aki szeressen, aki átöleljen ha fázom, aki megnyugtasson ha sírok, aki levegye a súlyt a szívemről. Nem tudom ki vagyok, vagy hogy mit keresek egyáltalán itt... Aztán rájöttem hogy soha senki nem lesz mellettem örökké. Minden nap egyre sötétebb gondolatok keringenek a fejemben. Minden perccel egyre közelebb érzem magam a halálhoz. Ez az egyetlen dolog amit tudok. Van egy barátom, de ő külföldön él. Ő se tud mindig kommunikálni velem, de segít ha tud... szavakkal segít... Hálás vagyok hogy léteznek ilyen emberek a földön. De mind hiába... úgyse tud már megmenteni...

Újabb unalmas nap az iskolában... minden sokkal egyszerűbb lenne ha nem kéne jönnöm... ezt is megoldaná az öngyilkosság. Délután nagy nehezen hazaértem. Egy csöndes lakás... a szüleim kora hajnal érnek csak haza, háziállatunk sincs, így mindig egyedül vagyok. Amint letettem a táskámat az ágyra hallottam, hogy kaptam egy üzenetet. Mina írt, megint próbál felvidítani. Lássuk mivel próbálkozik ezúttal...

"Szia Y/N! Van két jegyem egy BTS koncertre!"

"Remek... szerencsés vagy..."

"Nem te butus!😂  Jövő héten lesz! Megyek Koreába és elmehetünk ketten!"

"Nem kell, nem vagyok az a bulizós típus..."

"Pedig ők nagyon jók! Biztos szednél magadra egy kis boldogságot! Ha így beszélsz biztos nem tudod mi az a BTS... 😂"

"Hallottam már róluk, de engem nem nagyon érdekel..."

"Akkor nézd meg ezt:"

*belinkel egy BTS videót*

"Nem rossz, de nem hiszem hogy bármiben is különbözik a többi bandától..."

"Ne már Y/N! Téged tényleg nehéz boldoggá tenni..."

"Rájöttél...?"

"De ne félj! Majd megpróbálok valami mást hogy boldoggá tegyelek!😊😋 De most mennem kell. Puszi!❤️"

Nem akartad megmondani Minának, de az a videó egész szórakoztató volt. Úgy döntöttél megnézel még egy... vagy még jó pár hasonló videót. Estefelé bekapcsoltad a TV-t és megnéztél egy koncert visszajátszást. De mi ez az érzés? Sok idő után újra élvezel valamit? Egyből megakadt a szemed Jiminen. Ő hihetetlen tehetséges és egy igazi példaképpé vált a szemedben.

Már több hónapja rajongsz a BTS-ért, de senkinek se mertél róla beszélni. A tegnap késő estei hosszú tanulás meghozta az eredményét, másnap ötöst írtál matekból. Apukád ennek örülni fog! Épp a folyosón sétáltál, nézegetvén a szép dolgozatot, amikor valakinek nekimentél. Az ősellenséged volt az jó pár barátjával.

-"Mi van okoska? Hallom ötöst szereztél. Nem hittem hogy valaha megközelíted ezt a számot!"-nevetett gúnyosan.

-"Mit akarsz Trevor? Remélem fontos mert sietnék haza!"

-"Ne olyan gyorsan! Itt felejtetted a leckédet!"

-"Ma nem volt lecke. Te meg miről beszélsz?"

-"Megmutatom. Kezdjétek!"-szólt a többieknek akik fenyegetően közelítettek feléd, majd megvertek és széttépték a dolgozatlapot.

-"Júúúj, vigyázzatok! Még a végén megöli magát!"-nevettek gonoszan amikor otthagytak téged a padlón fekve.

Nehezen, de felkeltél és elindultál haza könnyes szemekkel. Akárhogy próbálkozol, semmi se sikerül... mindig romba döntenek. Mi értelme próbálkozni? Hazafelé befordultál egy sikátorba, ahol egy hete előkészítettél egy kötelet... De valaki ott állt fekete ruhában...

【BTS ff.】Love Yourself (Reader X Park Jimin??)Onde histórias criam vida. Descubra agora