【BTS ff.】Love Yourself (Reader X Park Jimin??)

2. fejezet: A szeretetről

Egy szép szombati reggel... Átlagos, minden olyan mint eddig volt. A városi élet már kora hajnalban beindult. A reggelt énekesmadarak csicsergése tette színesebbé. Még halványkék volt az ég, felhőpamacsok gomolyogtak rajta és pont 7 óra volt. Nem terveztél korai kelést, de egy halk, édes hang törte meg azt a tervedet:

-"Y/N... Gyere, induljunk... Nem várathatjuk meg a barátomat..."-hallod ahogy suttog a füledbe.

-"Jimin... reggel 7 óra van... és szombat!"-keltél fel álmosan, majd az íróasztalodon lévő órára néztél.

-"Tudom, de már megbeszéltem vele."

-"Azért szólhattál volna hogy ilyen korán indulunk. Amúgy is, miért nem ért ez volna rá napközben?"

-"Bocsi, de már megbeszéltem vele, már ránk vár egy fél órája."-vette elő a farzsebéből a telefonját Jimin.

-"Neked még telefonod is van?"-néztél rá furcsán.

-"Persze, ez egyértelmű. Na de ki az ágyból alvó királylány. Menni kéne!"-húzott ki az ágyból.

-"Te csak ne hívj alvó királylánynak, horkoló királyfi!"

Jimin ezzel a mondattal semmit se foglalkozott, hanem odasétált a szekrényedhez, kivett belőle pár fölsőt és hozzád próbálta.

-"Szerinted melyik állna neked jobban, a zöld vagy a rózsaszín? Mert szerintem a rózsaszín!"-mosolygott rád vidáman.

-"Mit pakolászod a cuccaimat?! Add ide!"-mondtad és elvetted tőle a fölsőket.-"Hadd válasszak magamnak ruhát, jó?"

-"Okszi 😊"-mondta és felült az asztal sarkára.

-"Legalább öltözhetnék?"-néztél rá gúnyosan.

-"Semmi akadálya!"-emelte fel tartózkodóan a kezeit miközben önelégülten mosolygott.

-"Na kifelé!"-elkezdtél sétálni felé és kitessékelted az ajtón, de ő egész végig csak hangosan nevetett.

Végre nyugodtan fel tudtál öltözni. Összepakoltál a kistáskádba és kinyitottad a szobaajtót.

-"Wow! Gyönyörű vagy! Mármint... ez a ruha... gyönyörű... Ne értsd félre te is szép vagy, de... most épp a ruhára céloztam..."-pirult el amint meglátott.

-"Na indulás!"-mosolyogtál rá.-"Olyan álmos vagyok, kéne egy kávé vagy valami..."-ásítottál miközben végigmentetek a folyosón és a lépcsőn lesétáltatok a konyhába.

-"Szerencséd van! Egy kávézóba fogunk találkozni."

-"Remek, menjünk!"-nyitottad volna az ajtót, de hallottál egy hangot hátulról.

-"Hova mész Y/N?"-anyukád ott állt a konyhapultnál és épp palacsintát sütött.

-"Csak a városba..."

-"De így? Lefogadom meg se fésülködtél! És mondtam hogy a smink csak szépít, szóval légy szíves tegyél fel egy keveset! Meg tanulni se ártana, tudod hogy apád mérges lesz ha megint csak hármast írsz!"

-"Ez mind ráér később, viszont most megyünk, szia!"-vágtad be az ajtót ahogy kiléptél a lépcsőházba.

-"'Megyünk'? De kivel? Nagyon furcsa ez a gyerek..."-motyogott magában anyukád.

Lesétáltatok a lépcsőn és kimentetek az utcára.

-"Ott a villamos! Gyere!"-Jimin megragadta a kezedet és magával húzott az előttetek lévő sárga villamos fele.

-"Két vonaljegyet kérek!"-mondtad a villamosvezetőnek amint felszálltatok.

-"Uhmm... esetleg vársz valakire...?"-nézett rád értetlenül.