Donna szemsz.
Rohadt életbe.. normális vagyok? Tudok épp ésszel gondolkodni? Mi a franc történt az előbb és egyáltalán minek engedtem magam? Nagyon szégyenlem magam és ennek nem szabad mégegyszer megtörténnie.
Letusoltam majd pizsomába öltözve kiballagtam a nappaliba, ahol Martinus nyugodtan nézett egy újabb focimeccset.
- Khm.. -köszörültem meg torkom mire felém kapta fejét.
- Megzavarhatlak egy percre? -kérdeztem feszülten, mire bólintott egyet.
- Nem tudom felfogni ami az előbb történt és nem is akarom. Vegyük úgy hogy ez meg sem történt és garantáltan nem is fog többé. Remélem most nem feltételezel rólam semmi negatív férreérthető dolgot, nem gondoltam végig és..
- Értem mit akarsz mondani. Persze oké, jogos. -helyeselte.
- És kérlek senki ne vegyen tudomást erről, főleg ne az apám. -figyelmeztettem.
- Rendben. -szegezte vissza tekintetét a tv-re. Ezzel én megfordultam és visszamentem a szobámba. [...]
-MÁSNAP-
Ismét itt vagyok ebben a pénzfészekben. Miután apám kijött a megbeszélésről, követtem őt az irodájába. Ugyanis mindig próbálok egy napot kikönyörögni.
- Fogd rövidre a mondanivalódat mert sietnem kell az új prezentációmmal. -foglalt helyet a székében.
- Ma elmehetek moziba? Láttam egy jó vígjátékot és ma vetítik utoljára. -néztem rá bociszemekkel.
- Tudtommal van netflixed.
- Azt már annyira unom! Mindig egyedül nézek mindent. Barátnőimmel mennék. Kérlek apu. -kérleltem.
- Nem lehet. -csóválta meg fejét.
- De miért nem?!
- Mert megakarlak védeni!
- Megvédeni? Mégis mitől??
- Egyszer már elmondtam!
- De ez hülyeség! Sosem fognak megtalálni, hisz nem tudják ki vagyok.
- De igen, tudják. Láttak kint a városban minket az egyik fesztiválon még tavaly, és épp akkor az a rohadék is ott volt. Azért mentünk el onnan olyan hamar. Tudják ki vagy és keresnek.
- Akkor adj nekik pénzt és le van tudva.
- Nekik is van elég pénzük. Nekik te kellesz, nem a pénzem. -komolyodott el.
- Nem lesz semmi baj apa ígérem!
- Nem lehet Donna.
- Akkor had menjek el anyához!
- Nem! És az utolsó szavam is nem! Most pedig menj ki és foglald el magad. -nézett szigorúan.
- Elegem van abból hogy be vagyok zárva mint egy állat! -kiabáltam majd becsapva az ajtót távoztam. Zokogva siettem le az épület belső udvarába.
- Mi baj van? -hallottam meg Martinus hangját.
- Hagyj magamra! -szipogtam.
- De tudni szeretném miért sírsz. -ült le mellém.
- Az mindegy. -szipogtam tovább.
- Naaa mondd el.. -türte el hajamat fülem mögé, hogy lássa az arcomat.
- Neked nem megbeszélésen kellene lenned?
- De igen. De te most fontosabb vagy.
- Fontosabb mint a munkád?
- Te is a munkám része vagy. Ha utána megmondom hogy rád figyeltem mert lejöttél az udvarba akkor semmi beleszolásuk nincs. De ezt ők is tudják.
- Akkor is.. lényegtelen. Hagyj békén.
- Megint apáddal veszekedtél? -kérdezte gyanakvóan, mire rá bólintottam egyet.
- Gondolom megint arról a témáról.
- Mit érdekel az téged.
- Most miért vagy ilyen flegma?
- Rossz paszban vagyok ennyi az egész.
- Én csak jobb kedvre akarlak deríteni.
- De te nem tudsz. -szipogtam továbbra is.
- Nahát.. te akkor is gyönyörű vagy mikor sírsz! -mosolyogta.
- Hagyjál már. -pirultam el.
- Figyelj.. délután süthetnénk mályvacukrot hátul az udvarban. Tudom unalmas társaság vagyok számodra, de mégis jobb mint ha bent gubbasztanál a szobában. És akkor mesélhetnék magamról is többet.. -ajánlotta.
- Na? Mit szólsz hozzá? -várta kiváncsian válaszom.
- Majd még meggondolom. -vágtam durcás pofát.
- Úgy csinálsz mint ha tettem volna valamit ellened. Vagy még mindig a tegnapi zavar?
- Mondtam hogy felejtsük azt el! Nem történt semmi! -akadtam ki.
- Nekem nem úgy tűnt. -húzta széles mosolyra száját.
- Nem történt semmi és kész.
- Csak csókoloztunk aztán közelebb kerültem a bugyidhoz.
- Martinus!!!! -kiabáltam rá.
- Fogd be a pofád mert itt a falnak is füle van! Ha ez kiderül neked annyi!
- Jó jó jó... nem beszélek erről többet. Gyere be, és igyunk meg egy kávét. Hátha jobb kedved lesz. -húzott fel a földről. [...]
Martinus szemsz.
Délután 'haza' mentünk Donnával. Átöltöztem civil ruhába, mint ahogy ő mondaná. Aztán megvártuk míg sötétedni kezd és elkészültünk a mályvacukor sütéshez. Régen csináltam ilyet, még egészen kicsi koromban a barátaimmal.
- Akkor mesélsz magadról? -szólalt fel kiváncsian Donna.
- Hűha.. kérdezz, úgy egyszerűbb.
- Miért dolgozol apámnak? -tette fel mária az első kérdést. Hogy őszinte legyek.. nem igazán szeretnék válaszolni erre.
- Őhmm.. nos... tudod, még én sem tudom a pontos okot. Nagyon jól fizet.
- Ennyi?
- Ennyi.
- Szüleid tudnak erről? Testvéreid?
- Szüleim sosem foglalkoztak velem, hogy mit csinálok, hova megyek és kivel, mikor érek haza vagy egyáltalán az iskolai eredményeim milyenre sikerült... van egy nővérem. 25 éves de már pár éve elköltözött a fővárosban ugyanis vele sem törődtek a szüleink. Vele tartom a kapcsolatot persze, hónaponta egyszer meg is látogatom. Van egy két éves unokaöcsém Tobias, nagyon helyes kis srác.
Sajnos Ashley, a nővérem úgy tudja hogy ügyvéd vagyok. -meséltem beleélve.
- Örülök hogy a nővéreddel jó a kapcsolatotok. Viszont sajnálom hogy a szüleid ilyen mocskok.
- Mindegy, nem foglalkozom velük. -vontam vállat.
- Kapcsolatod a lányokkal?
- Hmm.. első barátnőm 11 évesen volt. Sok mással is voltam azóta. Persze egyik se volt olyan komoly, kivéve Nora. Vele tartott a leghosszabb kapcsolatom, pontosabban három évig. De megcsalt tavaly.
- Azóta nem is volt kapcsolatod?
- Nem. Vagyis csak egyéjszakások.
- Fúj..
- Nyugi, egy ideje abba hagytam.
- Miért?
- Mindegy. Hagyjuk.
- Elmondhatod.
- Donna.. mondom mindegy, amúgy sem vagyok benne biztos hogy hogy érzek szóval tárgytalan!
- Miről beszélsz?
- Semmiről.
- Furcsa vagy.
// Hali!❤️ Itt egy rövidke rész☹️ Későn álltam neki írni és nem szerettem volna holnapra halasztani, viszont fáradt is vagyok és holnap korán kell kelnem. Remélem azért tetszik, annak ellenére hogy nem a legjobbra sikeredett😅..//
