Hali! Donna vagyok, 17 éves. Előre leszögezem hogy az életem rohadt unalmas. Tudni illik, hogy nem a legjobb és nem a legbiztonságos életkörülményeket élem. Johan Brennhaug, vagyis Mr. Brennhaug az apám, aki nem egy átlagos ember Skandináviában. Maffiavezér, persze neki is vannak ellenségei ez tény. Van egy irodánk itt a fővárosban ami igazából jogi karszékként van feltüntetve a zsaruk elől de egyébként messze nem az... na mindegy. Apa elvált anyától már 10éve. Ő északon él, messze tőlünk. Nagyon ritkán láthatom, havonta egyszer. Könnyű kitalálni hogy hogy apám mellett maradtam.. az összes (jó azért nem az összes... na..) ügyvéd a markában van. Testvérem nincsen. Legalább is van egy féltesóm.. öcsém van, de nem tartom vele a kapcsolatot. Ő is valahol északon él és ha jól tudom 14 éves lehet. A mindennapjaim apám irodájában töltöm. Magám tanuló vagyok, így barátiköröm is szűkös. Minden szaros megbeszélésein is ott vagyok (általában) ami rohadt unalmas számomra. Túl szigorú velem. Ő azt mondja félt a világtól (lol inkább mások félhetnének tőle nem én az emberektől) bár ez szerintem inkább azért van mert ismerik a nevem/nevünket. Sehova nem enged egyedül. Will Sølberg, ő a "dadusom" vagyis inkább a biztonságiőröm. Ő az a tipikus testépítő kopasz, és az egyetlen fekete a csapatban. Nekem ő olyan mint ha a második apukám lenne és egyben a legjobb barátom. Nála jobb embert nem ismerek. Segít mindenben, tud titkot tartani és mikor épp nem vagyok az irodában akkor elszokott engedni a barátaimmal (akik lettem vannak) vásárolni, mozizni és még sorolhatnám. Persze időhöz vagyok kötve, mert ha ez kitudódna apám kirugná, rosszabb esetben talán meg is ölné. Na jó, ezzel hülyeséget mondtam. Will a legjobb embere, szóval maximum csak kirugná. De a többi alkalmazottjaival simán megtenné. Apám nem sokat foglalkozik velem, sokkal inkább az üzleteivel van elfoglalva. Ezért is mondom hogy Will a második apukám, nagyon szeretem. Fiúk téren pedig... nem volt még barátom. Sőt, szerintem soha nem is lesz. Apám irtózik attól hogy egyszer férjhez menjek. Meg is mondta, hogy 23 éves koromig szóba se jöhet a "szerelem".. különben azzal is végez lol (nagy ember kaszaboló xd) na szóval ja.. összefoglalva ennyi. [...]
- Bejössz közénk vagy itt maradsz? -kérdezte apa mielőtt megjent volna egy újabb megbeszélésen.
- Tök mindegy, itt is -ott is unatkozok. -vonszoltam magam be a terembe, ahol úgy 15-20 ember várt apámra. Puncsolásból kisasszonynak neveznek. Utálom ezt de már megszoktam. Igazából apám kérte meg őket erre, egyedül Will az aki a nevemen szólíthat. ..meg persze ő nyílván. Levágódtam hátra majd kezembe vettem egy magazint és olvasgatni kezdtem.
- Lányom letennéd most az újságot? Csak addig amíg bemutatom mindenkinek az új alkalmazottam, egyben a legfiatalabb tagunkat a bandában. -nyitott ajtót, majd egy tőlem pár évvel idősebb szőke öltönyös (itt mindenki abban van egyébként.. kivéve magamat persze) fiú.
- Martinus Gunnarsen vagyok, 20 éves és Troforsról költöztem a fővárosba egy évvel ezelőtt... -bla bla bla folytatta tovább én pedig újra a kezembe fogtam a magazint és olvasgattam tovább. [...]
Egy és fél óra múlva kiszabadultam arról az ocsmány helyről és végre mehettem a társalgóba rágcsáért mert már éhen haltam. Ilyenkor álltalában mindenki munkához lát. Van akinek papírmunka akad van akinek élő munka kint a városban tudjátok.. és van akiknek szünet. Will munkájának 90%-át az én felügyeletem teszi ki. Mint épp jelentleg, most is velem van.
- Mesélj valamit Will. -helyeztem magam kényelembe a kanapén.
- Nem tudom semmi érdekeset. Mesélj te valamit. -ült le velem szembe.
- Szintén semmit. -ráztam meg fejem majd belekortyoltam a teámba.
- Te nem iszol? -biccentettem fejem a tea gép felé.
- Nem, most nem kérek. -mosolygott.
- Majdnem elfelejtettem! Délután apám bentmarad késő estig. Nem lehetne hogy ma elmenjek a barátaimmal valamerre? -kérdeztem csillogó szemekkel.
- Merre gondoltad? -kérdezted.
- Még nem tudom.. nem beszéltünk erről.
- Sajnos ma nem lehet. -sóhajtott fel.
- Miért? -néztem rá kérdőn.
- Ma délután a családomhoz utazok haza. Egy hétig szabadnapon leszek. Sajnálom. - Akkor ki lesz velem?? -ráncoltam össze homlokom.
- Nem tudom Donna. Akit majd Mr. Brennhaug megbíz.. gondolom. -vont vállat.
- Hát ez kurva jó. -mondtam ironikusan. Felálltam és megkerestem apát.
- Zavarhatlak? -nyitottam be irodájába.
- Mondjad. -pillantott rám.
- Most mondta Will hogy ma szabadságra megy egy hétre, és hazautazik a családjához. Nem lehetne hogy egyedül legyek otthon? Tudod hogy úgy se megyek el sehova. -hazudtam.
- Szó sem lehet róla. -rázta meg fejét.
- De apa!! Nem vagyok már 5 éves! -akadtam ki.
- Nem érdekel Donna. Az van amit én mondok. -nézett fel a laptopból.
- Hm.. mikor nincs az amit te mondasz. -gúnyolódtam.
- Na és melyik semmirekellő emberedre bízol? -tettem karba kezem.
- Még nem tudom, később elintézem. Most nem érek rá, és hagyj dolgozni. -koppintott le hamar.
Visszaültem a kanapéra és írtam a barátnőimnek hogy sajnos ma sem tudunk találkozni. Leghamarabb egy hét múlva, miután Will visszajön a szabadságról. Ezután csigalassan telt el a délelőtt, majd jött az ebédszünet. Ilyenkor mindenki visszajön az irodába, és körbevesz 50-60 ember. Irritáló az összes. Mikor rámköszönnek mosolyogva mégirritálóbbak, de persze visszaköszönök nekik mosolyogva én is, csak hogy érezzék a törődést és hogy ne higyjék azt rólam hogy egy bunkó vagyok. Amúgy tényleg nem vagy az.. csak ha rossz napom van. De ki nem bunkó mikor rossz napja van? Csak az a helyzet hogy tényleg kevés emberrel beszélek és hozzájuk tudok kedves lenni. Ehez vagyok hozzászokva sajnos. Miután lejárt az ebédidő mindenki folytatta tovább a dolgát. [...]
Majd eljött a délután 4óra. Ilyenkor szoktam vagyis szoktunk hazamenni Willel (ritka esetben apával ha nincs több dolga). Itt ülök a társalgóban és várok a csodára mikor megjelen körömben apám és az újonc.
- Martinus lesz veled az elkövetkezendő 5 órában. Jobban mondta az elkövetkezendő egy hétben mialatt Will szabadságon van. -jelentette ki apa.
- Szóval egy vad idegennel? Jobbat már ki se találhattál volna. -siettem le előre a kocsihoz.
- Ne siess már előre! -kiabált utánam az a valaki. Nicsak, ki mondta neki hogy tegezzen. Igen, nem szeretem ha úgy bánnak velem mint ha valami királyi memes család feje lennék de ennek az idegennek amúgy se engedem meg.
- Mióta tegeződünk? -fordultam meg hirtelen. Ajaj.. nem szeretek szigorítani de nem vagyok jó kedvemben.
- Bocsásson meg nagysága. -hajolt meg előttem. Persze iróniából, de akkor is.. ez tulzás és kellemetlen.
- Jézusom ezt most fejezd be! Túlzásba ne ess! -szálltam be az autóba. Majd ez a macskajancsi is beült a volán mögé.
- Merre kell menni? -kérdezte.
- Gps.
- Köszönöm a nagy segítséget. -forgatta szemeit.
- Ne forgasd a szemeid mert a végén kiesnek.
- Te mindig ilyen elkényeztetett voltál?? -fordult hátra hirtelen nem tetsző pofát vágva. Hát ez már megint tegez.. beszarok neki.
- Utoljára szólók hogy ne tegezz mert mások se csinálják, és ne baszd fel te is mégjobban az agyam inkább indítsd el ezt a rohadt autót és had legyek otthon végre. -akadtam ki. Nem szólt semmit, előre fordult és végre a gázra lépett. [...]
Mikor megérkeztünk elsőként a garázsba letettük az autót.
- Ezek mind az apjáé? -nézett körbe, a többi kocsira nézve.
- Igen. -feleltem, majd megindultam a házba.
- Felmegyek a szobámba és alszok egyet szóval ne zavarj. -indultam volna fel, de eszembe jutott hogy ő új és fingja nincs hogy hol van.
- Bocs.. -fordultam vissza. Röviden elmotyogva elmondtam és mutattam hogy mit hol talál.
