Mcytbers Hungarian AU

😻hhohooo 2.Fejezet👌

A helyszín a városi színház, egy késõ délutánon.

Csend uralkodott az egész épületben. Nem volt senki sehol.
Kivéve egy részében; a színpados teremben. Ott, a színészek sorainak, hangszereinek dallama visszhangzott a falakon.

A közönségnek szánt székek százai mind üresek voltak, a hátteret csak a világítástechnikus, és az általa rendezett fények játéka töltötte be.

Wilbur, és többi színésztársa pedig együtt gyakoroltak a fellépésükre.

Éppen az egyik fõjelenetet játszotta Will és Tobó, mikor az utóbbi fáradtan megszólalt.

- Nem akarunk egy kis pihit? - kérdezte miután befejezte a sorát. - Már három órája nonsztop gyakorlunk, fáj a lábam. - kérlelte. Wilbur elgondolgozott egy kicsit.

- Hagyd, hadd pihenjenek, Vill. - válaszolt Fil a színpad másik végébõl. - Megérdemlik.

- Hm...Igazad lehet. Na akkor! - csapta össze kezeit, ami a nagy csendben kifejezetten hangosnak érzõdött. - Aki akar, kaphat egy kis szünetet. Húsz-harminc perc és utána vissza! - jelentette ki, majd elindult a színfalak mögé. Az eddig mellette álló Tobó pedig egy megkönnyebbült sóhaj után összecsuklott a padlóra, és nekidõlt egy közeli színpadi kelléknek.

- Ahh, holnapra tuti elmegy a hangom... - suttogta magában.

- Tobó. - hallatszott egy ismerõs hang mellõle, amire egybõl felkapta a fejét. - Netán kell? - nyújtott felé egy üveg hideg vizet Tomi.

- Ahh, köszi, Tomi. - vette el, és egybõl el is kezdte kicsavarni, miközben Tomi leült mellé.

- Tudod, - kezdett bele Tomi, Tobó eközben a vizét kortyolta. - Ezt az elõbbi jelenetet most tökre jól csináltad.

Tobó majdnem félrenyelt a váratlan dícséret miatt.

- ...Gondolod? - kérdezte meglepõdve amint elvette az üveget a szájától.

- Igen, meg a zongorád is jobb volt mint szokott! - mosolygott.

- Wow.. Köszi. Ez sokat jelent tõled. - mondta kicsit zavarban.

- Mmmondjuk még mindig nem vagy olyan remek mint én, - húzta el a száját. - de már azért alakul.

- Nahát, köszönöm. - nevetett boldogan Tobó, ami Tominak is mosolyt ültetett az arcára.

Eközben, Wilbur a függönyök mögötti folyosón Teknópengét kereste.

- Dávid! - kiáltotta a nevét.

- IgeEEN? - kiáltott vissza a folyosó másik végébõl.

- Hallod, Dávid. - kezdett bele Will, mikor a barátja mellé ért. - Ma sokkal jobb voltál! Feljõdsz, büszke vagyok rád. - tette vállára a kezét egy mosollyal az arcán.

Teknó csak sóhajtott. - Ne is próbáld szépíteni. Nagyobb csalódás voltam a színpadon mint maga Tomi. - vette le szomorúan a jelmezéhez járó koronáját. - Ha már most ilyen rossz vagyok, mi lesz a közönség elõtt?! - nézett fel Wilburre aggódóan.

- Dávid, ne spilázd túl. - a mosolya egy komolyabb arckifejezésre váltott. - Ha ismerek valakit, aki bármire képes, az te vagy.

- De ez nem olyan. Tudod, hogy elõadni, és mások elõtt mutatkozni nekem nehezen megy.. - sóhajtott ismét, és szégyenkezve lenézett.

- Igen, ez így igaz. Elõadni nehezen megy. De nem színészkedni. - erre Teknó kérdõen felemelte a fejét. - Láttam, hogy milyen beleéléssel vagy képes játszani. Sosem felejted el a szöveged, és ha a többiek bakiznak is, hibátlanul improvizálsz. Remek színész vagy. - vette le karját Teknó válláról. - Csak is magadat tartod vissza. Ne gondolj arra, hogy másoknak adsz elõ. Gondolj arra, hogy barátaiddal együtt színészkedsz.