egy lány sétált a narancsfák sűrűjében. az élet értelmén merengett, kereste azt, mint mindenki, pedig nincs is neki. legalábbis számárára nincsen. talán másoknak sincs, csak ők jól titkolják. de valószínűleg csak nála ment félre valami. ő nem csinált jól semmit, minden az ő hibája volt. végülis az ő élete, így ő is baszta el. vicces.
ha többet és jobban küzdött volna azon az estén... mondjuk nem mintha különösebben ki tudta volna magát szabadítani. akkor, hogyha eljárt volna korábban edzeni, ahogy mindig is szeretett volna, akkor több ereje lett volna és már a legelején le tudta volna rendezni az egészet. vagyha mondjuk leszopta volna a srácot, akkor lehet, hogy nem rakta volna fel azt a szart a netre a többi undorító szemét közé. vagy, ha mondjuk példás keresztény lenne, akkor isten nem utálná ennyire és akkor nem terjedt volna szét.
nem is! inkább jelenteni kellett volna az első perctől, akkor talán a tanárok, a rendőrség vagy valamelyik francos személy, akinek épp ez lenne a dolga, segített volna rajta, ha már a szüleihez nem fordulhat. de nem, őt tartotta a büszkesége és a szégyen, meg a minden problémát meg tudok oldani egyedül is mottó. talán ő maga is egy probléma, amit már igazán megoldhatna. ha ha. vicces.
mindegy.
azt mondják a gyerekek kegyetlenek, de ha jobban belegondolunk a tinédzserek méginkább. míg a picik csak viccesnek találják, a fájdalom szülte arcunkat, addig mi kifejezetten szeretjük, ha szenved a másik. bár az is lehet, hogy csak az a rohadék volt ilyen elmebeteg, ő pedig túl sok időt töltött vele, így ő maga is elkezdte megszeretni a fájdalmat. legalább az folyamatosan vele volt. ennek tudtában akkor végülis jó páros voltak ők. a bántalmazó és a mazochista.
meglehet, hogy akkor sem jutott volna végül ide - ebbe a kicseszett vérnarancs kertbe, hajnalok hajnalán, birtokháborítóként - ha lett volna mellette valaki. bár van abban is valami fájóan megszokott, hogy az emberek csakis addig a pontig maradnak veled, amíg nincs belőled probléma. bár végülis jogos. ki a franc akar mégtöbb gondot magának? ne légy már ennyire beképzelt, hogy azt hidd, vagy annyira fontos nekik, hogy nem dobnak el az első adandó alkalomkor. vicces a naívságod.
már maga sem tudta, hogy magán, a helyzeten, vagy az élet értelmetlenségén, de meggörbülve nevetett, csak úgy, mindenen.
nevetve lépdelt előre. nevetve harapott a narancsba. majd nevetve zuhant a földre.
