Variable

Új kor kezdete?

Ashia szemszöge:

Korán reggel, nyomottan ébredtem fel. Felkeltem volna de azt vettem észre hogy az ágyon szétfolytam.

- Mi a... Ja, persze. Tegnap este. - Állapítottam meg. Úgy tűnik mégis csak szétfolytam.

Összeszedtem magam (szó szerint) és a napi rutint elvégezve siettem a buszmegállóhoz. Sajnos a buszról lemaradtam.

- A következő meg negyed óra múlva jön. Miért kell annyit várni?! Miért nem tud hamar jönni? Hajh. És most?

Úgy határoztam hogy egy valamit kipróbálhatnék. Oda mentem a legközelebbi épülethez, körbenéztem, vonakodtam. Végül megpróbáltam azt hogy felnyúltam a tetőig. Felhúztam magam a tetőig majd mikor felértem fújtam egyet.

- Mégis mi a fenét csinálok? Azt sem tudom hogy mi van velem és már egy épület tetején vagyok mint valami Pókember filmben. Viszont az is igaz hogy nincs kedvem várni. Ott van még az is hogy tegnap a fejemet is kicsavartam a helyéről és kutyabajom sem volt. Argh, mi van itt?!

Azt tudom jelenleg hogy valamit gyorsan ki kell találnom mert elkések. Ha más nem, akkor a tetőkőn megyek tovább. Ha lezuhannék csak nem lenne bajom ha már olyan vagyok mint a gumi. A lábamat kinyújtottam a következő épülethez és a másikat kikötve elkezdtem áthúzni magam. Félúton azonban felfordultam és úgy lógtam a levegőben.

- Hajh, ez most komoly? Pókember nem bénázott ennyit lefogadom.

Végül csak megoldottam a közlekedést avval hogy a lábaimat megnyújtva lépek tetőről-tetőre. Elég fura így menni. Út közben meg kellett állnom szusszanni egyet.

- Azért így kimerítő menni. - Állapítottam meg.

Mentem volna tovább de ekkor váratlanul megremeget a föld és így lezuhantam az épületekről. Mint igazam lett nem lett bajom ebből.

- Most meg mi van? - Értetlenkedtem. Először nyúlok most meg földrengés? Mi van Fertolal már?

A rengések után nem más bukkant fel mint egy óriás hangya ami mindent ami csak elért a csápjaival elrágcsált.

- Ez egyáltalán hogy lehetséges?! - Értetlenkedtem továbbra is amire pechemre a bogár felfigyelt. Igyekeztem eltűnni onnan de gyorsabb volt és mint a rágót úgy rágcsált engem.

- Pipább lennék ha fájna is! Köpj ki te dög, nem vagyok kaja! - Szóltam rá de hiába. Végül csak kiköpött engem jól összerágva.

Próbáltam összekaparni magam, a tombolás egy ideig tartott még aztán hogy tovább legyen tetézve a dolog valami, vagy inkább valaki felbukkant a hangyának repülve.

Na jó! Mi ez, egy képregény hogy ennyi minden van?! Mi van itt most komolyan?! Semmit sem értek!

Eközben a fickó aki felbukkant berepült a hangyába és szétrobbantotta belülről majd távozot a felfordulást ott hagyva. Amennyire és ahogyan csak tudtam összekapartam magam és tiszta nyálasan elhúztam onnan.

- Ez meg mégis mi volt már?! Mi folyik itt?! A szuperhősök kora indult be tegnap vagy mi van itt?! Mindez nem lehet véletlen már! Oké, oké! Egyszerre csak egy dolog. És ez az hogy rendbe szedem magam.

Elindultam vissza haza és a nyúlos részeket kihagyva MINDENT elmondtam. Szerencsémre a tévében is ez volt a téma.

Óráis bogarak, repülő supermanek, mi folyik a városban kérdem én?! - Kérdezte nagypapa.

- Változást akartam, de nem ilyesmiket! - Csatlakoztam be.

- Erre mondják hogy vigyázz hogy mit kívánsz. De ez akkor is abszurd már!