Megkötött szívvel szeretni. /befejezett/

1

5 hónap.

21 hét.

152 nap.

Ennyi ideje történt, hogy találkoztam Liammal azon a bulin. Még mindig érzem magamon az érintését és a csókját, ha elég szorosan csukom be a szemem és koncentrálok. Pedig azóta elmúlt a nyár és a suli is megkezdődött, ahol folyton látom, de nem megyek a közelébe. Nem tudom, hogy ő észrevesz-e engem, de ha igen azt nagyon jól leplezi mert egyszerse láttam rajta, hogy oda akarna hozzám jönni. Lehet annyit ivott már, hogy nem is emlékszik rám? Vagy semmit se jelentettem neki? Pedig akkor ott úgy tűnt, hogy nagyon is vibrált köztünk a levegő. Az a csók pedig... leírhatatlan volt.

El kellene felejtenem őt mert szinte minden nap látom ahogy Zoe körülötte legyeskedik a barátnője, Patrícia – a szőke lány, aki megfenyegetett – pedig Madox mellett van folyton. Azt már tudom, hogy Madox és Patrícia régen egy pár volt, de még mindig van köztük valami, azt nem tudom, hogy a tesóm és Liam közt mi van mivel Zoe szinte hozzám se szól pedig egy házban lakunk.

Felkelek és elkészülök, hogy a suliba induljak. Semmi kedvem hozzá. Ma van biológiám is, amire Zoéval és Patríciával járok közösen és ott csak még rosszabb a helyzet, mert Zoé, ha teheti még csak rám se néz. Nem tudom miért csinálja ezt.

Mikor kicsik voltunk együtt döntöttük el, hogy közösen fogunk ápoló szakra járni. Bár ő két évvel idősebb nálam abban egyeztünk meg, hogy amire csak lehet közösen fogunk járni. Ez egészen körülbelül év elejéig érvényes is volt. Aztán történt valami, amitől megváltozott.

Felveszem a kedvenc szürke, bolyhos pulcsimat és a fekete farmeremet majd a csizmámat mert már eléggé hideg van kint, de hó még nincs, amit eléggé sajnálok, mert szeretem mikor minden fehér. A hajamat befonom halszálka-fonással és lemegyek a lépcsőn, ahol anya már kész reggelivel vár minket. Már fehér köpeny van rajta és fekete haját kontyba fogta össze. Apával dolgozik együtt, aki fogorvos ő pedig az asszisztense. Tulajdonképpen így ismerkedtek meg. Anya állásra jelentkezett nála mikor Zoe apjától elvált apu pedig rögtön beleszeretett.

- Szia. – köszönök neki miközben adok egy puszit az arcára és leülök az asztalhoz.

- Szia kis lányom. – köszön ő is míg végig húzza kezét hosszú hajamon – Nagyon szép a hajad így.

- Köszi.

- Nem tudom, hogy vagy képes magadnak így megcsinálni. – rázza a fejét értetlenül miközben elém tesz egy bögre gőzölgő teát.

- Hát... csak eltervezem mit szeretnék és megcsinálom. – rántom meg a vállam míg a tányéromra teszek egy szelet bundás kenyeret.

- Jó, de én biztos nem tudnám magamnak megcsinálni.

- Nem is kell. Itt vagyok neked én.

- Igaz. – bólint anya.

Hallom, hogy valaki le jön a lépcsőn és arra fordulok remélve, hogy apa lesz az, de mikor meglátom, hogy Zoé kicsit elszorul a szívem. Barna haját leengedve hagyta. Egy vékony, csipkés, fehér felsőt vett fel hozzá kék farmert és magas sarkút. Ilyen hidegben tuti fázni fog így, de ő tudja mit vesz fel.

- Szia. – köszönök neki mosolyogva, hogy ne lássa rajtam a szomorúságot, de ő felém se néz.

- Szia szívem. – köszön anya neki – Gyere egyél. – mutat a kész bundáskenyerekre.

- Kösz, de nem. – lép az ajtó melletti fogashoz, hogy felvegye a kabátját – Patrícia már vár.

- Megvárhatnád a húgod. – mondja anya – Mehetnétek együtt is, hogy neki ne kelljen buszoznia.