Megkötött szívvel szeretni. /befejezett/

17

Az utolsó nap a suliban szünet előtt egész jól telik el. Főleg mert egy órám van csak az eredetileg kettő helyett. Így hamarabb végzek és nyugodtan pihenek még egy kicsit mielőtt dolgozni kéne mennem.

Tegnap óta folyton mosolygok és még az se zavar mikor szembe jön velem Patrícia és Zoe. Rájuk mosolygok mire ők zavartan néznek össze és szó nélkül tovább mennek. Lehet ezt kellett volna tennem az elejétől kezdve? Akkor sok fájdalmat megelőzhettem volna.

Liam-mel reggel telefonon beszéltünk és megegyeztünk, hogy majd munka után találkozunk mivel segít a nagyijának valamiben és akkor érünk mindketten rá. A suliban is csak messziről láttom és olyankor cinkosan rám mosolyog. Be kell vallanom, hogy tetszik ez a helyzet, hogy titokban találkozunk egymással. Az egésznek van valami különleges hangulata. Jó, hogy senki se tud rólunk így csak ketten vagyunk és egymásra figyelünk.

- Mi ez a hatalmas mosoly? – kérdezi Alexa mikor leül mellém az ebédlőben kezében egy szelet pizzával.

- Örülök, hogy végre elkezdődik a szünet. – mondom a pillantását kerülve. Rossz érzés, hogy nem mondom el neki az igazat, de olyan jó, hogy senki se tud rólunk. Pedig tudom, hogy Alexa igazán örülne nekünk.

- Aha – mondja gyanakvóan nézve – Láttad Liam-et mostanában? – kérdezi ártatlanul pont akkor mikor épp innék az üdítőmből így elkezdek köhögni mire Alexa hátba vereget majd elkezd kuncogni. Azt hiszem jól lebuktattam magam. – Jobban vagy? – kérdezi mikor már nem fuldokolok.

- Igen. – nyögöm ki krákogva.

- Rendben akkor most mesélj. – megtámasztja a könyökét az asztalon majd az állát megpihenteti a kezében úgy várja, hogy megszólaljak.

- Mit meséljek? – kérdezem ártatlanul pedig pontosan tudom mire kíváncsi.

- Jajj kérlek. – sóhajt fel – Liam-ről és rólad.

- Nincs mit mondanom.

- Persze. Aztért néztek úgy egymásra, mintha rögtön egymásnak esnétek. – mondja mire tágra nyílt szemekkel nézek rá, hogy ezt meg honnan veszi – Az előbb láttalak titeket a folyosón. – magyarázza értetlen tekintetemet látva.

- Nos... - kezdem, de nem tudom mit mondjak vagy hol kezdjem – Tegnap randiztunk. – suttogom körbe nézve az étkezdében, hogy biztos legyek benne senki se hallotta meg.

- Ez nagyszerű. – csapja össze a kezét örömében.

- Csss halkabban. – csitítom a mutató ujjamat a szájára helyezve.

- Rendben. – halkítja le a hangját. – Úgy örülök nektek. Milyen volt? Mit csináltatok? – bombáz a kérdéseivel gyorsan úgy, hogy időm sincs válaszolni rájuk.

Mikor végre csendben marad elmesélem neki, hogy a fesztivál napján hova vitt és milyen jól éreztem magam vele, majd Zoe telefonálását Patríciával utána pedig a tegnapi napot a labirintussal, eltévedéssel és csókkal együtt.

- Hát drága barátnőm örülök, végre magaddal törődsz. – mondja mosolyogva – De nem értem a nővéredet, hogy miért jó neki, ha távolt tart titeket egymástól. – gondolkozik hangosan.

- Én se. – rázom a fejem szomorúan – De most nem is érdekel. Nem akarok rá gondolni.

- Helyes. – ért velem egyet. – Szóval akkor titokban találkozgattok? – kérdezi izgatottan.

- Igen.

- Ez olyan izgi. – mondja csillogó szemekkel mire felnevetek, hogy ilyen lelkes és jól esik, hogy nem sértődött meg mert nem mondtam el neki rögtön, hogy mi történt, de nem is nagyon volt alkalmam mert ő meg Alináért aggódott.