Desire (HS au ff)

Desire II.

Egész éjjel nem tudtam aludni. Csak a szomszéd szobában alvó lányon kattogott az agyam. Miért fogott meg ennyire? Miért kellett újra ébresztenie bennem a férfi állatot?

Már reggel hat óra volt, és a mosdó szélébe kapaszkodva bámultam a tükörképem. Az izmaim megfeszültek a lenti tájékomban való lüktetésre, de nem tehettem semmit. Nem és nem.

Felöltöztem, felvettem a reverendám, pedig nem szerettem, és nem is szoktam hordani. De, azon legalább nem látszott keresztül. Idegesen beletúrtam a hajamba, majd bekopogva bekukucskáltam Mandyhez.

Békésen aludt az ágyban., mint valamiféle földre szállott angyal.

Leültem az ágy szélére, és megérintettem az ujjait, mire megszorította az enyéimet. Az érintésétől csak jobban melegem lett a nagy fekete ruhámban, inkább elhúztam a kezem. Istenem, mit csinálok?

Készültem felállni, de a ruhámba markolva tartott vissza a lány.

- Jó reggelt - motyogta mosolyogva.

A haja teljesen szétterült a párnán, a szemei álmosan csillogtak.

- Hogy aludtál? - kérdeztem halkan.

- Jól, de még álmos vagyok - mondta az ajkait lebiggyesztve.

- Akkor aludj még - kuncogtam. Fogtam a takarót, s a nyakáig húztam - Pihenj, és légy jókislány.

- Hová mész? - kérdezte, mikor felálltam - Vagyis, hová megy?

- Tegezhetsz nyugodtan - úgy éreztem, hogy a mosoly az arcomra fagyott, mikor mellette voltam - Vannak elintéznivalóim. Majd menj nyugodtan haza. De, előtte egyél reggelit - szóltam vissza az ajtóból, majd kiléptem rajta.

Igazából, csak annyi dolgom volt, hogy kiszellőztessem a fejem. Hétfő volt, az iskolába is be kellett mennem. Ma volt az első tanítási nap, és rögtön erre a napra kellett rakni a hittant. A tanítás nem volt az én terepem. Könnyen felkaptam a vizet. Főleg ha idegesítettek. És egy középiskolában abban versenyeztek a diákok, hogy ki cseszteti jobban a tanár agyát. Szerencsére én kaptam a jobb helyzetet, mivel a lányokat fogom tanítani minden osztályban. Ami minden hétfőn és csütörtökön 4 órát jelentett.

Mondanom sem kell, de a lányok közt is voltak elég hiperaktívak. Mikor elkiáltottam magam, mindenki megrémült. Velem nem lehetett játszadozni.

- Dicsértessék a Jézus Krisztus - léptem be az utolsó órámra.

- Mindörökké ámen - hangzott a lánykórus válasza. Ők voltak a legidősebbek.

Leültem az asztalhoz, és elővettem a kapott névsort.

- Miss Athan - kezdtem az olvasást, mire kaptam egy jelent válaszul.