Valamikor 1989 őszén születtem, egy messzi-messzi galaxis... khm... vagyis Budapesten. Apám csavarkulcs, anyám mosógép, így lettem én hűtőtáskás kakkukkosóra, de amúgy teljesen normálisan funkcionálok, már amikor akarok, csak az ápolók vannak mindig a nyomomban.
De most lásd itt vagyok, neked próbálom ecsetelni hogy keveredtem én az írók útjára, de te is láthatod, hogy nem volt nehéz, mert a kertben csak azt nem nyírják, azt mi, ápoltak tapossuk ki, amikor épp sárkányokat kergetünk az atomenergia kovácsolásának receptjéért. Még egyszer sem adták ide.
Ebből szerintem könnyűszerrel rájöttél, kedves Olvasó, hogy nem vagyok normális, habár igen sok figyelmet fordítok eme különleges elmeállapot gyakorlására. Azt mondták még hasznomra lehet, ha életben akarok maradni a társadalmi szférában.
Írásaim ennek köszönhetően két félék lehetnek:
– vagy teljesen komolyak, amik a lét kérdését, a döntések következményeit, az ok és okozat kérdéseit próbálják megválaszolni
– vagy abszolút könnyed kis szösszenetek arról, ami éppen érdekel.
YOU ARE READING
Bemutatkoznak az íróink
RandomIsmerd meg az Apolló Tintafoltjai íróközösség tagjait. Írunk, olvasunk, élünk. Talán pont te vagy a célközönségünk.
