Hajnali négy óra van és holnap suli. Kurvára nem tudtam elaludni.. Azon kattogott az agyam hogy megszólal az a hátborzongató hang.. az ébresztő. Tegnap este kiüritettem a táskámat. Már két éve gyülnek benne a zsepicsomagok, zsepik sőt még valamiért egy zoknit is találtam. Amikor ezeket kidobtam a szemétbe olyan érzés volt, mintha az elmúlt két éves szenvedéseimet kidobnám az életemből. Egyszóval megkönnyebültem.
Most ülök az osztályban, a barátnőmre várva, mert kurva magányos vagyok. Így végignézve az osztályon rájöttem arra hogy mennyi toxic emberrel vagyok körbevéve, és mennyire nem változott senki. Hiába kaptunk új osztálytermet, a dekoráció átjött az új osztályba és kibaszott undorítoan néz ki az egész. MINT EGY SZINFOSÁS BASZKI.
Azt hiszem elért az a bizonyos boldogsági állapot. Ahogy nézem a másik osztályokat és mennyit változtak néhányan jó irányba.
Másnap van. Kibaszott jót álmodtam és normálisan aludtam. Reggel végre egyedül voltam, mert még mindenki aludt. Dee nem sokáig, mert már jött is anya és felkapcsolta a lámpát a folyosón meg a konyhában (ahol éppen ültem). Kurvára utálom amikor bejön a természetes fény (igaz nem túl sok de épp elég) és erre felkapcsolják a kikúrt lámpákat.. Na mindegy azért túl élem.
Rájöttem, hogy nem kell szeretni az osztalytársaimat vagy nem kell öribarinak lenni velük; elég ha nem utáljuk egymást. Tudom.... igazi genius vagyok✨
