Mint egy kitörő vulkán,
Így szabadulnak fel bennem az érzések,
A folyó láva,
A könnyem.
Mint egy esőerdő,
Benne erdő irtással,
így irtod,
az érzéseim.
Mint egy vesztegzár alatt élő város,
Melyben egy hadsereg forrong,
Aki nem tud,
kitörni.
Mint egy gyár munkása,
Aki mindig ugyan azt csinálja,
újra,
meg újra.
Mint egy éhező költő,
aki csak írja ki magából a műveit,
de nem tudja,
átadni.
És mint egy éhező lélek.
Aki rád vár, hogy egyesülhessen,
veled.
velünk.
YOU ARE READING
A lelkemből szól
PoetryIde írom majd ki a verseimet. Mivel ezeket sosem eröltettem és sosem fogom, nem fog rendszeresen kijönni új. Továbbá csak a jókat fogom kiírni ide.
