Jön

1 0 0
                                    

A nyár közepén állok,
Körülvesznek emberek,
Valami csodára várok,
és összerezzenek.

Távolban egy hegycsúcs,
A nyár tovaszáll,
ez már elmúlt,
sarkamban tél zihál.

Tél, mint magány,
egyedül jön felém.
Halk hangfoszlány,
A magányos rém.

A tél utolért,
Az emberek elmentek
nem felelek a sorsomért
nincs kit ölelhessek.

Egyedül állok,
egy fagyos mezőn.
Magányosan vitorlázok
És csúszok a lejtőn.

A lelkemből szólOnde histórias criam vida. Descubra agora