Már lassan 2 éve élek itt koreában, az egyetem miatt költöztem ide Magyarországról.
Egy kis albérletet bérlünk az egyik szaktársammal, Choával, akivel már az első nap megtaláltuk a közös hangot. Szinte mindent együtt csinálunk és számos állandó közös programunk is van.
- Naa, de Lilii, megbeszéltük, hogy jössz! Ígérem jó lesz!
- Hát igen, akarod mondani TE beszélted meg MAGADDAL, Choa.. - egy szemforgatás kíséretében kivettem az ebédem a mikróból és ledobtam magam a kanapéra.
Mióta Choának ott van Jin, azóta szinte minden filmezős szombatunkat kihagyja. Most is erre készült, már menetfelszerelésben toporgott körülöttem, mikor bekapcsoltam a netflixet a tévénken. A mulánt akartam újranézni, mert Choa úgysem szereti annyira a rajzfilmeket, szóval ilyenkor mikor lelép, nyugodtan tudom kiskori kedvenceim naphosszakat bámulni.
- Ha eljössz velünk, bepótolom veled az összes filmezős szombatunk. - ajánlotta fel.
Erre már felkaptam a fejem és érdeklődve bámultam rá. Nincs is jobb annál, mint amikor a legjobb barátnőddel filmezel.
- Kérleek! - nyafogott tovább.
- Miért szeretnéd annyira, hogy elmenjek?
- Hát.. Ha eljössz megtudod. - varázsolt fel egy ezerwattos mosolyt az arcára.
- Ajh édes istenem, én és az a kíváncsi fejem.. És mégis mit vegyek fel? Minden ruhám a szennyesben csücsül.
Choa szerintem egész életében erre a pillanatra várt. Elspurizott a közös gardróbunkhoz és két komplett outfittel tért vissza.
- Na, melyik lesz az áldozat?
- Choaaaa~ ezek a te ruháid, beléjük se férek..
- Jajj ne túlozz már te kismalac, kétszer beléjük férsz szóval sipirc készülődni!
Fél óra és vagy hatvan átöltözéssel később már együtt toporogtunk a nappaliban a teljes menetfelszerelésünkben.
- Most nézd meg, totál kihűlt a kajám!
- Majd eszünk úgyis a srácokkal. Jinnievel megbeszéltük, hogy piknikezni megyünk a tó mellé. Jin hozza a kajákat, Tae az inniva-.... - az arcom látva itt teljesen lefagyott.
- Várj... Mi? Nem arról volt szó, hogy hármasban megyünk Jinnel?
- Upszi, ezt elfelejtettem megemlíteni. Jin hozza a világi haverját; Taehyungot is. Nagyon helyes és imádnivaló fiúcska - kacsint rám.
- Te már megint össze akarsz hozni valakivel?
A homlokom dörzsöltem és próbáltam feldolgozni az imént elhangzott információkat.
Amióta lett barátja, mindig össze akar boronálni Jin valamelyik haverjával, hogy mehessünk dupla randikra és hogy ne gubbasszak ennyit egyedül itthon.
Nem értem miért is fáradozik, én teljesen megvagyok a K-drámákkal is.
- Één?! Soha! Hát hogy ismersz te engem? Nem tennék ilye-.. - itt befogtam a száját, mert ha tovább folytatja akkor pinokkió lesz belőle, mellesleg ha oda is akarunk érni időben akkor el kéne indulni.
Nagyjából gyorsan odaértünk, nem volt nagy forgalom. A tó parkolójában kerestünk egy üres helyet és már indultunk is megkeresni a fiúkat. Jin kocsiját kiszúrtuk a parkolóban szóval bátran mertük feltételezni, hogy már itt vannak.
Egy domb aljában találtunk rájuk. Épp azon veszekedtek, hogy kié lesz a szalámis szendvics, mert Jin valamit nagyon elszámolt és csak egyet csinált belőle.
A Taehyung nevezetű srác szúrt ki minket először és féloldalasan ránkmosolygott. Jin is felkapta a fejét és elindult üdvözölni minket Tae pedig kicsivel lemaradva baktatott mögötte.
Míg Jin és Choa egymás nyakába ugorva egy csókkal üdvözölték egymást, mi Taehyunggal kínosan figyeltük őket, majd elsőként feleszmélve felé nyújtottam a kezem. Ezen Tae elnevette magát és magához húzott egy ölelésre, ugyanakkor elkezdett a fülembe suttogni:
- Kim Taehyung, barátoknak és egyebekbek csak Tae. Örvendek a találkozásnak.
Te-Jó-Ég! Mi ez a hang?
-K-kiss Lili - mondtam kissé remegő hangon.
Elengedett és megint elkezdett kacagni. Ennyire csak nem lehetek nevetséges..
Jin és Choa vigyorogva kezdtek el terelgetni minket a rikító pink piknikpléd és az egy egész flottára való kaja felé.
Persze hogy kisebb volt a pléd, mint amit képzeltem. Mivel Choa Jinen csüngött a pléd egyik oldalán és a kaja középen volt, ezért csak szorosan Tae mellett találtam helyet.
Maga a piknik kicsit kínosan telt, mivel én nem vagyok az a rögtönmegnyílokésjólérzemmagamazidegenektársaságában típus és Choáék nyalakodása is rátett egy lapáttal. Tae viszont szinte végig szóval tartott, nem engedte, hogy beálljon a kínos csend, vagy hogy feszengve érezzem magam. Elég sokszor meg is nevettetett a storyjaival.
Choa pedig ezt észrevevén többször is mindentudóan pillantgatott rám. Ezeket a pillantásokat először csak egy-egy szemforgatással lerendeztem, majd ezek a szemforgatások mosolyokká alakultak át.
Az egyik ilyen összenézésünkkor kijelentette a fiúknak, hogy egyedül hagyjuk egy kicsit őket, mert "lányos problémák" akadtak. Elkezdett húzni a domb másik fele felé én meg csak egy vállrándítás kíséretében mondtam, hogy mindjárt jövünk.
- Bejön mii? - vigyorgott idiótán.
- Nem is tudom, olyan aranyoss - mosolyodtam el.
- Olyan aranyosss? Lilii csak nem tetszik végre valakii? - húzogatta a szemöldökét.
- Shhht már, mert meghallja és amúgysem "tetszik" - mutattam nyuszifüleket az ujjaimmal.
-Kiss Lili, azonnal ismerd be, hogy igazam van, különben végigkergetlek az egész parkon.
- Csak tessék - kezdtem el rohanni.
Már a fél parkon átfutottunk a nagy kergetőzésünkben, közben mindketten önfeledtül nevettünk.
- Hát ezekbe meg mi ütött? - szólt hozzám csodálkozva Jin.
- Halvány lila gőzöm sincs, de olyan gyönyörű mikor nevet. - ezen az "elszólásomon" elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök, Jin pedig követte a példámat.
Persze a lányok pont ezt a pillanatot válaszotották arra hogy visszajöjjenek mellénk, úgyhogy kicsit furán néztek ránk.
- Ti mheg min vhigyorogtok? - lihegte Lili és már ő is vigyorgott.
- Jaj csak Jin egyik béna viccén. - próbáltam téríteni.
- Mi is akarjuk hallani Babóó - telepedtek le közben mellénk a lányok.
- Jó oké, khm szóval : Tudjátok hogy nevetnek a tehenek?
....
- Moo-ha-ha.
Mind a négyen elkezdtünk konkrétan sírva nevetni ezen a csodás poénon. Én annyira dülöngélten a nevetéstől hogy véletlen rádőltem Tae vállára, ő meg ugye szintén nevetett, így nem bírt megtartani mindkettőnket, szóval mind a ketten elborultunk a fűbe.
Mikor realizáltam, hogy mi is történt, feltápászkodtam és kicsit félve felnéztem Taere aki csak egy hatalmas vigyorral nézett vissza rám, majd kivett két kósza falevelet a hajamból.
Tovább beszélgettünk, ettünk és röhögtünk, már a nap is lement, mikor Jin felvetette az ötletet, hogy lehet el kéne indulni, mert ránk fog sötétedni. Összepakoltuk a cuccokat és elkezdtünk sétálni a kocsik felé. Choáék kézen fogva sétáltak előttünk.
- Tudod Tae..
-Hmm? - túrtam bele a hajamba.
- Olyan fura, hogy ezek - mutatott Jinék irányába - egész idő alatt falták egymást én meg már attól zavarba jöttem, ha véletlenül hozzád értem.
- Hát.. Tegyünk ellene, hogy ne legyen így. - egy hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz húztam és egy puszit nyomtam a feje búbjára.
