-Elvesztél kicsilány? -hallottam meg egy mély hangot magam mögül.
-Tessé-... -amint megláttam a hang tulajdonosát, megdermedtem.
Nos de kezdjük inkább az elején..
-Ha még egyszer átöltözöl seggberúglak. -toporgott Bia az előszobában.
-De nem jóó~ Ez is hülyén néz ki..
-Értsd már meg, hogy mindenhogy szép vagy, teljesen mindegy, hogy mi van rajtad. De most már tényleg nincs időd mégegyszer átöltözni, mert elkésünk.
-Nem hiszek neked, de jó, akkor marad ez..
Most készülünk az első közös koncertünkre. Már gimnazistaként elterveztük, hogy egyszer együtt megyünk el egy Stray Kids koncertre és ez végre teljesülni fog. Alig hiszem el. Két éve végeztünk a gimivel, azóta már mindketten egyetemre járunk, de ugyanolyan elválaszthatatlanok vagyunk. Összeköt a sok emlék.
Egy órával később már a koncerthelyszín előtt várakoztunk. VIP jegyünk volt, szóval minket előbb beengednek majd, hogy az első sorokba tudjunk állni, ezen kívül pedig a koncert végén a backstageben a fiúkkal is találkozhatunk.
-Mennyi idő van még hátra amíg beengednek?
-Várj, megnézem. Előkotortam a telóm a táskám aljából, hogy megnézzem.
-Basszus 10%-on vagyok! Hogy fogok így fotózni?!
-Már megint le fogsz merülni?-nevetett Bia.
-Majd fotózok én, nehogy már ezen akadjunk fenn.
-Ahjj okés, de azonnal küldd át őket, amint hazaértünk.
-Igenis mester.
Ahogy ezt Bia kimondta, megindult a sor a bejárat felé, így mi is odaértünk a biztonsági kapuhoz. Gond nélkül bejutottunk, de egy kisebb problémába ütköztünk..
Hatalmas volt a hely, azt se tudtuk hova kapjuk a fejünk.
-Oké, szerintem menjünk először a merch shopba mert nekem kell egy Stray Kidses pulcsi.
-Benne vagyok, de szedd a csülköd, mert lassan befoglalják a színpad előtti helyeket -húztam magam után Biát.
Miután sikeresen gazdagabbak lettünk jó pár kiegészítővel és egy-egy lightstickkel, mellesleg könnyebbek is "néhány" ezressel, elfoglaltunk két helyet a színpad előtt.
Pont időben értünk oda; lassan elkezdődött a koncert. A zene elindult, de olyan hangosan, hogy a szívemben is éreztem a ritmust.
Felix kilépett a színpadra, háta mögött a hét taggal:
"Listen to this seungjeonga..."
Az összes ember egy emberként visított fel. Én ott haltam meg Felix hangján.
-ÚÚÚRISTEN BIJA MEGHALOOOK! NEMBÍROM! -visítottam oda neki. Már itt tudtam, hogy felejthetetlen lesz ez az este, pedig akkor egyelőre nem is sejtettem, hogy mik fognak még történni ezen a napon.
A koncert végére már alig volt hangunk. Imádtam az egészet. Felix egy csomószor rám is nézett. Az összes számot végig énekeltük a fiúkkal. A tömeg lassan szállingózott ki, mikor miket elkezdtek terelni egy nagyobb ajtó felé. Az ajtón túl a backstage helyezkedett el, 8 öltözővel, egy társalgóval, és még kisebb helyiségekkel.
A társalgóba vezettek, itt várakozott mindenki. Előttünk a srácok már másik ruhában és kevésbé izzadtan ültek egy hosszú asztalnál.
Egy darabig Bia mögött álltam közvetlen, de pár türelmetlen fan miatt eléggé elszakadtunk egymástól.
-Hé!-löktek meg hátulról.
-Légyszi ne lökdösődjetek.
Full hidegen hagyta őket az amit az imént mondtam, sőt nem csak hidegen hagyta őket, de be is tolakodtak elém.
