After the Collapse - Az összeomlás után /EREDETI KÖNYV SZÜNETEL/

Echo darabjai

A harctér mellett álltam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi dolog történhet egyetlen helyen. Rengeteg káoszt és bajt kevertem, de a banda soha nem volt ennyire irgalmatlan. Próbáltam beszélni a csapat pár tagjával, de nem hallgattak meg egy árulót, főleg nem egy szellemet. Az egyik srác, akit próbáltam meggyőzni, hogy álljon meg, azt mondta, hogy soha nem követné egy gyenge lány vezetését. Elegem volt, és hirtelen éreztem, ahogy lángba borul a kezem. Nem tudom, mi történt, de korábbi követőm félelemmel fordult el tőlem. Lassan elkezdtem használni erőmet.

A fiú, aki a közeli útról figyelt, odajött hozzám és megkérdezte, honnan van az erőm. Nem hazudtam, azt mondtam, az erőm és a különleges képességem be tud fogadni másokat, de fogalmam sincs. Bólintott, mire zavarba jöttem, ő pedig ismét elfordult tőlem. Az utolsó dolog, amit ki tudtam venni, egy nyaklánc volt, amit viselt. Néhány információ volt rajta róla, egy ezüst bevonaton.

Smith
Michael
Sz.nap máj. 2
Az 5. szülinapodra
Szeretettel a szüleidtől

Egy helyben álltam szótlan, mélyen gondolataimba merülve. A szőke lány, aki még egy perccel ez előtt köteleket használt, odaszaladt a fiúhoz - Michael-höz, ahogy megtudtam - és nagyon aggodalmasan nézett.

Ezután a fiú térdre ereszkedett, és sírni kezdett. Odaszaladtam, és megkérdeztem, mi is történt pontosan.

-Felismertem az erődet, azonban rájöttem, hogy ez nem lehet a tied, de legalább egy próbát megért.

-Miért ne lehetne az enyém? - kérdeztem vissza. Zokogni kezdett, így nem értettem mit is mond.

-Elrabolták őt és a szüleit, amikor még csak öt éves volt. Később elválasztották őket, és soha többet nem látta egyetlen családtagját sem. A barátaim házába ment, az éhhalál küszöbén. Másnap hallottam erről a barátnőmtől. Nem sokkal ez után örökbe fogadták. A többiek valószínűleg már rég meghaltak - felelte a lány Michael helyett.

Amíg mi lenyugtattuk, addig a többiek folyamatosan próbálták a környezetünket szabályozni. Akkor azt mondta nekem, alapvetően ez az egyetlen dolog ami megmaradt a szüleitől és az ikertestvérétől, aki szintén kapott egy ugyanilyen nyakláncot az ötödik születésnapjára. Azt is feltételezte, hogy van egy húga, aki két évvel fiatalabb nála, de valószínűleg nem emlékszik rá.

-Szóval három éves volt a testvéred, amikor utoljára láttátok egymást? - kérdeztem óvatosan. Válasz képpen bólintott. Kérdésemtől előjöttek a rossz emlékei, amik hatalmukba kerítették. Hirtelen egy villámcsapásszerű gondolat suhant át a fejemen. Nya három éves volt, amikor a szüleit elrabolták! És Micheal vezetékneve valószínűleg Smith. Először megtartottam csak magamnak ezt a gondolatot. Ez nem feltétlenül volt igaz. Még mindig kifejezetten meglepett voltam, amiatt, hogy tudni akarta, honnan van a tűz erőm. Mintha emlékezne rá korábbról. Elhatároztam, hogy többet nem fogok erre gondolni, és beszélni sem fogok róla.

A lány megölelte a még mindig zokogó fiút, így úgy éreztem, az én munkám itt véget ért. Észrevettem, hogy Garmadon fiai mérgesen elhagyják a helyszínt, és mindenki boldog a győzelem miatt. Még csak most érkezett meg Lloyd, Cole, Kai és Wu, és Lloyd elsőként Kai nyakába borult. Olyan aranyos ketten! Micheal is lassan felkelt onnan, ahol eddig ült, és odament csapatához gratulálni. Még csak most vettem észre, Micheal és Kai mennyivel családiasabban néznek egymásra, ami egy kellemetlen érzést idézett elő a gyomromban. Az összetört nem úgy tűnt, mintha kérdezni akarna bármit is, még a tűz nindzsától sem. Csak mindenkivel kezet fogott, majd a szőke lánnyal kézen fogva elhagyta a helyet. A csapat nagyrésze ottmaradt feltakarítani. Elhatároztam, hogy segítek a a torony romjaival.