Lee Soomin vagyok, egy 17 éves, túlságosan átlagos lány, aki még bulikba is csak akkor jár, amikor a barátnője ráerőszakolja. Nem vagyok lázadó, inkább kerülöm a feltűnést. Ezért is vagyok most bajba esve, hogy miért pont én lettem választva..
Miért...
Nagy nehezen vettem rá magam, de elkezdtem készülődni. Aerum ugyan szólt, hogy csípjem ki magam, de én maradtam az egyszerű farmernél, egy fehér pólónál, és egy bő ingnél.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután összeszedtem magam, Aerum már anyáékkal beszélgetett lent.
- Na végreee! Persze, hogy mehetünk! - mondta teljesen bepörögve.
- Vigyázzatok magatokra! Érezzétek jól magatokat! - puszilt meg Anyu.
San szemszöge~
Végre eljuthatunk a srácokkal a kiszemelt bulinkba, vagy inkább kiszemelt lányunkhoz. Ha minden jól megy és sikerül, a csaj ma este már az én szobámban fog feküdni, kissé ájultan. Na igen. A srácokkal rájöttünk, hogy hiányzik az életünkből egy lány, Soomin pedig mindenkinek tetszett, így hát reméljük hamar meg fog békülni a helyzettel. Na de térjünk a lényegre. Egy pár napja figyeljük Soomint, innen is tudtuk meg, hogy itt lesz ő is a bulin. A srácokkal rengeteget filóztunk, hogy legyen, de végül én leszek a csábítós személy, aki a legeldugottabb helyre viszi. Onnan már nyert ügyünk lesz.
Soomin szemszöge~
Mint ahogyan ez várható is volt, Aerum elég hamar elfarcolt tőlem, így keresve egy csendesebb helyet, leültem a kanapéra a konyhánál. Éppen megtaláltam a beszélgető partnerem, amikor beült mellém pár részeg arc, akik elkezdtek fogdosni, én pedig egyre jobban pánikolni.. Ahogy próbáltam elmenni, mégjobban húztak, és az egyetlen segítségem is eltűnt. Egyre jobban kezdett rajtam urrá lenni a pánik és kezdtem szédülni, amikor valakit megpillantottam, ahogy felém jön és kihúz az undorító kezek alól... Nem nagyon emlékszem a többi dologra hiszen kisebb sokkot kaptam. Arra eszméltem fel, hogy már a kertbe vagyunk a karjai közt és csitítani próbál. Én pedig egyre jobban megnyugodtam, lassan pedig már csak hüppögtem a karjai között.
- Jól vagy hercegnő? - kérdezte, amibe én teljesen beleborzongtam.
- Azt hiszem.. - néztem szemeibe, de ha tudtam volna, hogy mennyire elveszek benne nem tettem volna..
- Nyugodj meg mostmár minden rendben lesz édes, vigyázunk rád.. - ekkor még csak nem is sejtettem mi vár rám holnap reggel..
Ebben a pillanatban egy rongyot éreztem az orrom előtt, s azt, hogy még suttogja: - Semmi baj baby, menjünk haza.. - és minden elsötétült...
