Miért pont én?ㅣ Ateez ff.

ㅣsevenㅣ

enyhe 16+

Soomin szemszöge~

- San várj! - szóltam már-már sikítva.

- Mond bébi - hangja nyugtató volt

- Az egyik kezemet megfogod kérlek? Úgy nem félnék annyira. - nyeltem nagyot

- Bébi nem fog fájni de persze - nyújtotta nekem.

- Köszönöm.. - mondtam halkan

- Akkor kezdjük. Számold hangosan. - mondta komolyan

- Egy.. - szorítottam össze a szemem.

.
.
.

-Tíz.. - mondtam lassacskán visítva, hiszen eddig egyszer se állt meg.

Viszont a tizediknél megállt, majd simogatni kezdett.

- Hogy vagy baba? - kérdezte mély hangon

- Fáj.. - feleltem szűkszavúan

- Eddig nagyon ügyes kislány voltál. Ezért kapsz egy kis jutalmat. - mondta, miközbe továbbra is simogatott.

Majd az éjjeliszekrényen lévő poharat vette le, ami tele volt jégkockával.

- Most bekötöm a szemed bébi jó? - mondta egy kisebb féloldalas mosoly kíséretében.

- Miért? - kérdeztem félve, de erre választ nem kaptam, mert már a szememen is volt.

- Nyugi bébi, lazíts.. - ekkor felvett az ölébe és az ágyra rakott, ahol kikötözte a kezem és levette a pólóm.

- Kicsit hideg lesz, de jól fog esni - rakott át hason fekvésbe.

Ekkor valami krémet éreztem hátamon, majd egy meleg kezet, ami elkezdte bele masszírozni és egyre lejjebb haladni.

- A popsidra rakok egy kis hűsítőt, hogy ne fájjon. - mondta megbánással.

Pedig ha belegondolok tényleg megérdemeltem hiszen esélyt se adtam, hogy elmagyarázzák és a hangjukból nem éppen az jött le így visszagondolva hogy tudták.

Gondolat menetemből két kéz ragadott ki, ami a hátsómat kezdte el markolni, amire én akarva-akaratlanul felnyögtem.

- Bébi engedd ki a hangod - dörmögte, majd mégtöbb hideg krémet éreztem, amit a meleg keze melegített fel.

Én ezt mind szájrágcsálva összeszorított lábakkal próbáltam "kibírni". Hisz tudom, hogy azt szeretné, hogy veszítsem el a fejem, amihez nagyon közel járok és mintha imáim meghallgatásra kerültek volna, újból megállt...