Ha halad az egész világ, én
miért állok egyhelyben?
Ha magam vagyok minden
csendes, magányos mégsem
szomorú.
Ha egyhelyben állok én nem öregszem megvetett lábam a
földbe gyökerezem de nem
félek nincs mitől mert a
halál értem sosem jön, én
itt maradok nem szabadulok.
Ha türelmes leszek elég nagyra
és erőssé növök talán ledobhatom
kötelességem láncait, hogy
megfeleljek magamnak, elmozduljon
a világom, öregedni kezdjek
és féljek a haláltól.
Ha az idő már meg látszik
rajtam és kívánom, hogy
bár visszamehetnék a
mozdulatlanságba bizonyára
nem magányosan majd mégis
reménykedem, hogy egyszer
vissza térhetek, akkor itt maradok.
