Minden olyan kegyetlenül üres, én pedig olyan elképesztően szomorú vagyok. Minden fekete, színtelen, kifakult, semminek sincs értelme. Nincs motiváció, egyre jobban vonz az elmúlás, semmivé levés gondolata. Végülis egyre jobban meghal a lelkem, napról napra darabokra hullik minden, miért sanyargassam tovább a testem? Elfáradtam. Nincs kedvem újra felkelni, nem érdekelnek az újabb nappalok, nem érdekelnek az újabb éjjelek. Nem megy. Nem tudom hogyan mehetne. Semmit nem érzek, csak folytogat a sírás, mely nem tud felszínre törni; csupán marja torkomat a hatalmas gombóc, melyet megannyi ki nem mondott gondolat okoz. Egyszerűbb lenni kiejteni a hangzókat, valahogy mégsem megy. Nem tudom megmondani mi bánt, mi romlott el.
Néma segélykiáltás. Senki nem érti, senki nem hallja, senki nem látja. Szenvedek. De miért? Meg minek? Fel kéne adni. Egyszerűbb lenne. Gondolhatnád, mégis mit panaszkodok, gondtalan fiatal vagyok, előttem az élet, kezdjek vele valamit. De mit? A sors semmit sem kezd velem. Csak vagyok. Létezek. Ez nem élet. Élni akarok. De mégse. El vagyok veszve. Haza akarok találni. De hol az otthon? Hol vetkőzhetem le a folytonosan viselt álarcot? Egyáltalán ki vagyok én? Melyik énem az igaz; az összetört, céltalan, elgyengült lélek vagy a másik?
Ki vagyok én?
Semmi.
YOU ARE READING
- trivia ; ✓
Non-Fiction[ gondolatok. ] Mert néha jobb kiírni azt a vihart, ami a fejemben tombol, hátha így elérem a szélcsendet. - trivia : apró, jelentéktelen ⌜ 2020/09/19 :: :: 2021/05/03 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤