-

36 7 3
                                    

~ [ 06 : 00 ]

Megszokott dallam felcsendül. Szemeim könnyekben áznak, párnám arcomra tapad hajammal együtt, s levegő után kapkodva próbálom megfékezni ezt a kegyetlen remegést, mely közben szívembe kegyetlen fájdalom bújik. Telefonomért félve nyúlok - nem tudom, mi vár rám. Nagyot nyelek, alsó ajkamba erőteljesen mélyesztem fogaim, s cselekszem a berögzült módon, azonban félelemmel telve.

'││╹│╹|│╹│'│' | │ ' | ╹│ '

####
Jó reggelt!♡

####
jó reggelt!♡

####
Tudod... bármennyiszer
is tudtodra adtam, úgy
érzem, mégsem mondtam
elégszer, mit is jelentesz
nekem. Nélküled semminek
nem lenne értelme, és
minden kifakulna. Nem
lenne fény az életemben,
csak üresség - nem akarok
olyan mindennapokat,
amiben te nem vagy. És
tudom, hogy nem érzed jól
magad, hogy fáj a valóság,
és minden végtelenül
értelmetlen, de együtt
megtaláljuk, mi a lényege a
nagy egésznek. S elhiszem, hogy
megrémít a jövő, hogy nem
tudod, mit tegyél, amitől
minden jobbá válhat, de
talán nem is kell. Minden
alakulni fog még, addig pedig
használd ki a pillanatokat,
és soha ne felejtsd el, hogy
én mindig itt vagyok és
leszek is neked. Együtt
mindenre találunk
megoldást, és meglehet,
nem egyhamar, ám akkor
majd közösen szenvedjük át
magunkat életünk
hegy-völgyes útjain,
melyek végérvényesen
összefonódtak, ezért hát
arra kérlek, hogy soha
ne hagyj el engem, mert
nélküled minden
végleg összeomolna.
Szükségem van rád,
és szeretném, hogy
örökké életem részese
legyél.

'││╹│╹|│╹│'│' | │ ' | ╹│ '

vége.

# stay in my lifeWhere stories live. Discover now