𝓟𝓻𝓲𝓼𝓸𝓷𝓮𝓻𝓼: My enemy

2.|Elina

Nyomorult élet....

Utáltam itt élni. Zajos,büdös nagyváros. Mindenki siet,senkinek nincs ideje semmire. Valamiért New York nem olyan,mint minden filmben. Legnagyobb sajnálatomra...

Siettem dolgozni,nem késhetek, főnököm így is neheztel rám. Tömegközlekedéssel munkába jutni maga a pokol,mint valami rossz vicc. Az utolsó pillanatban futottam be az értekezletre. Jópár szúrós pillantás után leültem a helyemre és csendben figyeltem.

Hétfő révén a megbeszélés igen hosszúra sikeredett. Nem sokkkal utána a nyakamba varrtak egy csomó papírmunkát,így téve róla,véletlenül se unatkozzak.

Késő délután volt mikor kiléptem a bejárati ajtón. Hallottam telefonom csörgését ezért gyorsan a táskámba nyúltam,hogy mihamarabb felvehessem.Christoph...

-Szia baba! Hogy vagy?-szemeimet automatikusan forgattam megszólítására.
-Köszönöm Chris,jól-válaszoltam unottan
-Remek! Vegyél fel valami csinosat! Este jelenésünk van a szüleidnél!-meg se várta ,hogy válaszoljak ,le is tette.

Chris és én négy éve lopjuk egymás szép éveit. Mikor megismertem tetszett az udvarias ,kedves ,jó humorú énje,de ez csak az egyik fele volt. Fél év múlva teregette ki minden szennyesét. Parancsolgatós,egomániás,erőszakos pöcs...
Utáltam ha valaki irányítja az életem és ő pontosan ezt tette. Mindenbe beleszól,semmi sem elég jó. Képes reggelente újracsináltatni a hajam,mondván,nehogy valakinek elcsavarjam a fejét.

Otthon mély önsajnáltatás közepette kerestem magamnak valami használahtó ruhát. Egy óceánkék koktélruha mellett döntöttem,hogy kiemelhessem kék szemeim.

Késő este Chris is befutott,nekem pedig pont sikerült végeznem a sminkeléssel,anyám nehogy kivetni valót találjon rajtam. Beszívtam majd kifújtam egy adag levegőt,az évek alatt ezzel nyugtatgattam magam. Rendesen szégyeltem magam,hogy azon gondolkodom unjon már végre rám,hogy ennek vége legyen. Vele még szakítani se lehet,úgy keveri a lapokat,hogy neki legyen igaza.

-Elina! Igyekezz! Menjünk!-most parancsolgat ,két perc múlva pedig úgy tesz mintha meg se történt volna.

Az autóban halálos csend uralkodott. Így is éreztem magam,mint akit a temetésére visznek. Valahogy anyám jobban szerette a Luis Vuitton táskáját ,mint a lányát. Ezt apám három éve elegelte meg,beadta a válópert. Azóta anyám a gazdagabbnál gazdagabb ,gusztustalan pasikat hajkurássza. Ahogy befordultunk a méregdrága villa udvarába,görcsba rándult a gyomrom.

Chris kinyitotta nekem az ajtót. Természetesen anyám előt,mindig egy igazi gantleman. Anya és valami fazon már vártak. Egy kínos köszönés után besétáltunk az ebédlőbe. Nem sokszor jártam itt eddig,sokkal jobban szerettem a birtokot Tenesseeben.

-Drága Elinám! Christopher említette,hogy fontos dolgot szeretnétek bejelenteni! Halljam!-hangja olyan nyálas volt,hogy nagyon kicsi választott el a nevetéstől.
Ezt még gyakorold anya...

-Igen Victoria! Elina és én összeházasodunk!-vigyorgott,nekem pedig megállt a kanál a kezemben,a vér meghült az ereimben. Rémülten pillantottam fel rá,de ő csak öntelten vigyorgott.

-De hisz ez csodás! Elina,nem is örülsz?-nem válaszoltam. Felálltam és kimentem levegőzni. Ők ott bennt hárman teljesen jól megvoltak,én nem kellettem.

Ezt nem hiszem el...hogy teheti ezt velem? Minden álmom,hogy megszabaduljak tőle erre meg el akar venni! Ebből nem eszel Chris! Inkább a halál..

Csak annyit éreztem ,hogy valaki leránt majd valamivel hatalmasat rávág a fejemre. Mikor felebredtem egy szobában találtam magam. Halálra rémültem. Engem elraboltak...és életben hagytak...

A fejem sajgott,ám mikor odakaptam megéreztem a kötést rajta. Nem értettem,elrabolnak,de a sebemet ellátják.

Hangokat hallottam kintről ezért reflexből az első nehéz tárgy felé kaptam. Gyertyatartó..

Két férfi beszélgetett az ajtó előtt,én úgy helyezkedtem,ha benyit támadni tudjak. Nem sokkal később mozdult a kilincs és belépett az első. Nem teketóriáztam ,minden erőmmel fejbevágtam. Azonnal a földre zuhant. Köhintést halottam a hátam mögül,megfordultam.

-De tüzes maga!-mért végig tetőtől talpig

-Mit akarnak tőlem?-rettegtem. Iszonyatosan féltem és ezt ő is észrevette,mert elmsolyodott

-Nyugodjon meg  Mrs. Thompson! Maga itt vendég! Nem bántom ne féljen!-közelesett felém

-Ne jöjjön közelebb! Hallja?! Nem félek használni!-fenyegetőztem

-Azt látom!- nevetett-Jöjjön! Egyen valamit biztos éhes lehet.-felém nyújtotta a kezét,mire én hátrálni kezdtem.

-Ki maga?-nyeltem vissza a könnyeim

-Nicholas Dark.

Folytatása következik...