𝓟𝓻𝓲𝓼𝓸𝓷𝓮𝓻𝓼: My enemy

4.|Elina

A halál árnyéka...

Nem kicsit döbbentem meg hallván kijelentését. Most mit akar tőlem?Egyáltalán minek kellenek neki ezek az információk? Ez csak pár darab azokból a kérdésekből,amiket rettegek feltenni.

Csak néztem az arcát,majd a mélybarna szemeit.Nem lehetett olvasni belőlük,ahhoz túlságosan merev és rideg volt.Jeges tekintete végig vándorolt testemen,mire én pánikba estem.Jézusom,ugye nem akar megerőszakolni?!

-Nos,mit akar még Mr. Dark?-kérdeztem határozottan,de a térdem remegett akár a nyárfa levél. Szemei újra az arcomat kémlelték,de nem nézett az én szemeimbe.

Megcsörrent a telefonja,mire azonnal intett nekem,ezzel burkolt célzást adva,hogy takarodj kifelé,már nem érdekelsz. Én meg mint egy engedelmes pincsi,iszkoltam is kifelé.

Egészen késő estig nem bukkant fel,de nem is foglalkoztam vele. Tudtam,hogy veszélyes ellenszegülnöm az egyetlen szabállyal,amit eddig bevezetett,miszerint bennt kell üljek és még véletlenül se hagyjam el a házat. Nos,ezek ellenére a hátsó kertben sétálgatok és a virágokban gyönyörködöm. Unalmas életem egyetlen hobbija a tánc volt,de már nagyon rég nem próbáltam. Úgy érzem az utóbbi évek teljesen bedaráltak. Csak éltem az életem,mit sem foglalkozva a szórakozással,a munkahelyemen hajtottam akar egy őrült,egy kis elismerésért és részben azért is,nehogy több időt kelljen egy fedél alatt töltenem Chris-el.

-És meghaltál-egy éles tárgy feszül a nyakamnak és egy kesztyűs kéz a karomra fonódik.oké,ne pánikolj. Nyugalom. Remegni kezdtem,de gyorsan felemeltem a szabad könyököm,majd kifordultam a szorításból,ügyelve rá,hogy a könyököm jó erősen állkapcson találja.

-Nyugi van,cicus!-nevetett egy alak akit eddig még sosem láttam.-Van benned spiritusz. Ki gondolta volna,hogy annak a szemetnek ilyen talpraesett lánya van?-remélem a kérdése költői volt,ugyanis nekem eszemben sincs erre választ adni.

-Ki maga?-ennyit sikerült kinyögnöm.

-Tertian-nyújtja felém jobbját,de nem tudom nem észre venni a vérfoltokat. Egy lépéssel csökkenti a köztünk lévő egy métert,ezzel behatolva a személyes terembe. Megcsap a vér jellegzetes vas és so szaga. Felfordul tőle a gyomrom.

-Azt hiszem most jön az a jelenet amikor te is elárulod a becses neved.

-Oh,Elina Thompson vagyok!-fogok vele kezet. Még így az éjszakai gyenge fényben is észrevettem ahogy pupillája összeszűkül ,majd gyanakodva végigmér.

-Te vagy Dark áldozata?-lekicsinylően végigmér. Áldozat.

-És te ki vagy?

-Ha elmondom sikítani fogsz ,ezzel lebuktatva engem-fonja karba magaelőtt izmos kezeit. Nálam joval magasabb,csupa izom férfi,egy játékos félmosollyal az arcán.

-Miért ki vagy te? A megváltó?-ironizáltam,de nem tudom honnan szedtem ennyi bátorságot.

-Inkább maga a halál. De végülis kinek mit jelent a megváltás,nem?-elsápadtam.

-Te..neki dolgozol?-böktem a ház felé.

-Fogjuk rá. Hálaként törlesztek.

-Mégis mit?

-Mindig ennyire kíváncsi vagy?-mordul fel. Megrázom a fejem,ezzel néma választ adva

-Nincs kivel beszélgetnem. Szóval kihasználom a helyzetet-rántom meg a vállam.

-Ebben a világban ez a legrosszabb dolog amit valaha tehetsz

-Hogy kíváncsi vagyok?-húzom fel a szemöldököm

-Igen. Nem tudod kitől kérdezel. Nem tudod mi lesz a válasz. Fogadj meg egy jó tanácsot ,cicus. Amíg itt vagy-néz ő is a ház felé-jól jegyezd meg. Itt senki sem mondd igazat. Te se tedd. Hazudj vagy találj ki valamit. Én mondom,innen nem jutsz ki élve.-eltátom a számat. De miért pont egy ilyen alak akar nekem segíteni? Pont neki higyjek?

-Miért mondod el ezeket nekem?

-Mert látom a rettegést a szemeidben. De sajnos ez nem egy mese. Itt mindenki vadász. Te pedig nem éled túl a támadásaikat.

-Nem hangzik túl jól...-túrok ,hullámos fürtjeimbe.

-Nem fogod fel igaz? Én törlesztek egy hibámért. Az élet nem egy megoldandó probléma,hanem egy megtapasztalandó valóság.Gyűlölöm látni a szenvedést az emberek arcán,mégis mindet én okozom. Gyűlölök ölni,mégis én húzom meg a ravaszt.-eltátom a számat. Hátrálok egy lépést.

-Parancsra ölök,Thompson. Ezek a férgek itt azzal büntetnek amitől a legjobban viszolyogsz. Szép életem volt,de a sors bérgyilkost csinált belőlem.-próbálok mondani valamit,de nem sikerül. Csak állok ott és nézem. Szólásra nyitom számat,de inkább becsukom. A háta mögött észreveszem Suzanne-t. Valószínűleg engem keres.

-Azt hiszem én inkabb megyek. Köszönöm a furcsa beszélgetést,Tertian-megkerülöm és elindulok befelé. Hátranézek,de már nincs sehol.

Folytatása következik....

Sziasztok! Ne végre van ötletem ehhez a sztorihoz is. Sajnálom,hogy sokáig nem volt rész!😖 Viszont remélem tetszik🥰