BTS oneshots

Sope

🔞FIGYELEM🔞
A fejezet szexuális utalást tartalmaz! Ennek tudatában olvasd a részt!

Kellemes olvasást!

Szavak száma: 1515

Yoongi szemszöge:

Miután az utolsó órám is lement a suliban, fáradtan indultam el hazafele. Sose voltam az a tipikus menő srác, akinek rengeteg haverja van, és döglenek utána a csajok, én inkább csak a visszaúzódó fura gyerek voltam, akivel senki nem akar barátkozni. Vagyis szinte senki. Jung Hoseok, az évfolyamtársam, és egyben a legjobb illetve az egyetlen barátom. Már általánosba is egy helyre jártunk, csak ott ugyanabba az osztályba. Neki coming out-oltam először, ugyanis igen, meleg vagyok. Tök jól fogadta, sőt, állítása szerint ő mindig is sejtette. Tehát ezzel nem volt gond. A probléma akkor kezdődött, amikor két éve rájöttem, hogy menthetetlenül beleszerettem. Ja, szívás. 

Ahogy hazafelé ballagtam, kaptam egy üzenetet az emlegetett szamártól. 

Sunshine: Hali, hazaértél már? 

Igaz is, tegnap megbeszéltük, hogy ma átugrik. Neki eggyel kevesebb órája volt ma. Szerencsés.

Sugaaar: Még nem, de már az utcánkban vagyok.

Sunshine: Akkor jó, mert itt állok a házatok előtt. 

Megálltam és felnéztem a telefonom halványan világító képernyőjéről. Tényleg ott állt. Ott állt, és engem nézett. Rám mosolygott. Annyira megható volt, annyira...mindegy. Hisz Ő úgysem érzi azt, amit én. A mosolyom azonban nem akart alábbhagyni, és a telefonom elrakva szaladtam oda hozzá, majd úgy, ahogy voltam, ráugrottam. Kishíján elestünk, de meg tudott tartani, viszont abban a pillanatban átértékeltem magamban ezt az ugrás dolgot. És hogy miért? A talponmaradásunk érdekében hirtelen csak a combomnál, illetve a fenekemnél tudott megtartani. Bevallom, más szituációban igazán élvezném a dolgot, de ez így kissé kínos volt, főleg hogy utcán vagyunk. Viszont csak akkor döbbentem meg igazán, amikor nem engedett el, csak nevetett rajtam, majd elindult befele.

- Vigyázhatnál egy kicsit, majdnem elestünk - mondta lágy hangon, amiből áradt a melegség. Eközben már a zárral bajlódott (igen, van kulcsa a házhoz). Mikor sikeresen kinyitotta az ajtót, a kulcsát a bejárat mellett lévő kis szekrényen lévő kosárkába dobta, majd levette a cipőjét és az enyémet is leszenvedtük a lábamról, ugyanis még mindig nem rakott le, én pedig kihasználva az alkalmat, mint a kis csimpánz, kapaszkodtam belé. Anyumék szerencsére nem voltak itthon, az üzleti út végett, majd csak hétvégén jönnek haza. Rövid gondolatmenetemnek a felismerés vetett véget, miszerint mi bizony a szobám felé tartunk. A lépcsőhöz érve ösztönösen karoltam át a nyakát mindkét kezemmel. Amikor beértünk a szobámba lerakott az ágyra és elfeküdt mellettem. Lusta dög.

Végül egy kis tanulás után rávettem magam, hogy főzzek magunknak vacsorát. Hoseok mindig mondja, hogy mennyire jól főzök, és hogy ezzel kéne foglalkoznom. Való igaz, imádom a főzést, és már gondolkodtam is rajta. De egyszerűen ezzel a témával mindig zavarba hoz. Nehezen viselem ha dícsérnek, és még tőle sem tudom megszokni, pedig folyton ezt csinálja.

Előbányásztam egy mélytányérat, szedtem ki neki a kimchi-ből, majd leraktam elé az asztalra és leültem vele szemben. Rámnézett és felhúzta a szemőldökét.

- Te nem eszel? - folyton az evéssel nyaggat. Szerinte keveset eszek. Pedig ez nem igaz, eszek én eleget.

- Nem vagyok éhes - feleltem.