𝓦𝓱𝓸 || 𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴 ✔

𝓔𝓼𝓮́𝓵𝔂

Az autó fényszórója élesen a szembe világítottak. Zsebembe rezgett és csörgött a telefonom.

Egyszerűen megfagytam. Csak álltam és néztem ahogyan az autó felém közelít, rettegve attól ki és miért hív. Féltem, hogy a szüleim hívnak. Féltem, hogy a nagyim túl élte a tüzet és attól is, hogy Yoongival nem találkozhatok többet.

Egy erős kéz fonódott körém és a földre csapódtam. Az autó féknyomokat hagyott az úton maga után. Pár méterrel tőlünk tudott csak megállni.

A srác aggódva fogta az arcomat. Az ajaki mozogtak, de nem értettem, amit mond. Csak a szemébe néztem. Egy különösen bizsergető érzés szaladt végig a gerincem mentén.

- Hé, jól vagy? Beverted a fejed? - megsimogatta az állam és megráztam a fejemet. A pékségből most kiszaladt a bajszos férfi és segített felállni. Megveregette a hátam és ő is hasonló kérdéseket tett fel nekem.

Nem tudtam válaszolni. A telefonom elnémult. A járda szélének csapódott. Szótlanul lehajoltam és felvettem. A képernyő darabokra tört. Fantasztikus.

- Örülök, hogy itt vagy. Gyere be egy teára. - belém karolt a férfi, aki nekem adta a sálát. - A nevem Jin és ennek a gyermek és embervédelmi cégnek a társ tulajdonosa vagyok. Igazából a fő célunk a gyerekek segítése. - a piros épültre mutatott. Az ajtó fekete. Jobban érdekelt a srác, aki mosolyogva jött utánunk miután beszélt a sofőrrel. - Mi a neved? -

- Jimin vagyok. - suttogtam halkan. Bevezetett az ajtón. A lakás belülről tágas és hangulatos volt. Mindenhol tinédzserek beszélgettek és nevetgéltek amerre csak néztem. Több szobából állt.

- Hagyd csak Jin majd én beszélek vele. - mosolygott a fekete. A mosolya megbabonázó volt és engem is mosolygásra késztetett. Óvatosan a hátamra tette a kezét és egyenesen vezetett tovább. Egy szintén fekete ajtóhoz vezetett. Kinyitotta nekem és bementünk rajta. Kihúzta a vörös széket nekem aztán velem szemben ült. Egy órási gép feküdt az asztalon. A hely egy másik helyzetben eléggé ijesztő lett volna, de most nem volt az. Sőt az egész szoba bizalmat nyújtott. Nem hasonlított egy irodára.

Pár doboz volt a földön babzsákokkal és növényekkel. A szoba fehér színű volt három doboz festék volt a dobozoknál. Zavartan néztem a fekete zsákokat. Sok zsák volt, de ennél is több bontatlan fontos dolgok. Fogkefe, nem a legjobb minőségű, de használatra alkalmas telefonok és egyéb ehhez hasonló dolgok. Plüss állatok és még több fekete zacskó. A megmentőm látta, hogy mit nézek. Zavartan nevetett.

- Ne haragudj a kupi miatt. Nem volt időm rendet tenni. - egy pillanatra láttam a fáradságot az arcán, de aztán újra vidáman mosolygott. Nem tudom megfejteni ezt a srácot. Oldalra döntöttem a fejemet és a szemedet néztem.

Újra éreztem azt a melegséget és bizsergetést. Most a gyomromban is megmozdult valami. Egy kicsit pötyögött a képen majd megrázta a fejét.

- Mond hogyan is hívnak? - egy pillanatra rám nézett.

- Miért? - újra rám nézett és a homlokára csapott.

- Tényleg ne haragudj nem tudom hová tettem az eszem. Szóval. - köhintett párat. - A lényeg, hogy mi vagyunk a VESZ program vagy szervezet. Ami annyit jelent, hogy védünk, esélyt adunk és szeretünk. -

- Értem. - mondtam halkan.

- Azzal foglalkozunk, hogy bárki, aki segítséget kér mi megadjuk neki ezt a segítséget.
A neved azért kell, hogy felvigyelek a rendszerünkbe. Sajnos a támogatónk nem hajlandó enélkül pénzt adni. Az a kevés összeg nem jön rosszul. Főleg most. Sok pénzünk elment, hogy más városban is megnyissuk társ cégünket. Egyelőre nem üzemel, de teljes gőzzel azon dolgozom. És hát a gyerekekkel. -

Úgy beszélt, mint egy felnőtt, de nem nézett ki nálam idősebbnek. Bólintottam. Tényleg jól hangzik és jó dolgot cselekednek.

- És mennyit kell fizetnem? - kérdeztem zavartan.

- A szolgáltatásaink teljesen ingyenes. - mosolygott. - Ha úgy gondolod készen állsz, hogy felvigyünk a rendszerbe csak szólj. Rögtön utána körbe igazítunk esetleg ideglenes szállás tudunk biztosítani és megkapod a kezdők csomagod. -

- Kezdő csomag? - egy hülyének érzem magam a folytonos kérdéseimmel, de a srác kedves volt és türelmes.

- Igen. Mindenki kap amint regisztráltuk. Egy kis csomag, amiben telefon, általad kiválasztott ruhák, tisztasági cuccok és egyéb apróságok találhatók. Ezek után, ha szeretnéd több tesztet is elvégzünk. Gondolok itt pszichológiai tesztre vagy mondjuk egészségügyi tesztre. Teljesen legálisan, szakemberek dolgoznak ebben az épületben. -

- Miért van szükséges ezekre a tesztekre? -

- Őszinte leszek veled. Sokak traumákat éltek át. Nemi erőszak vagy fizikai és tesi bántalmazást. Számukra van a pszichológusunk Namjoon. Kiváló szakember 2 diplomás a világ egyik legjobb orvosa.
Az egészségügyi dolgokat Jin végzi. Orvos volt amíg nem jött át hozzánk. Teljesen legálisan, lepapírozva végzi el az ultrahangokat, nemi betegségekre a teszteket. De a függőknek is segít, nyilván ő csak gyógyszereket ír fel Namjoon pedig kezeli őket.
Van még egy személy szintén cégünknek dolgozik Taehyung. Egy nagyon kedves és értelmes srác. Leginkább azzal foglalkozik, hogy megfigyelje az embereket. Ha nincs semmi mentális problémád vele nagyon könnyen megtalálod a boldogságodat. Egy lelki támasz. És ő felel az iskoláztatásra is. Magas fokon végzett 4 diplomás tanár. Vele egész ez a hely.
Szerintem nagyon jó csapatom van és maximálisan és kizárólag csak profikkal dolgozom. - mosolygott és teljesen meggyőzött.

Egy keveset beszélt még az épületről és a szolgáltatásokról. A szállást egy kissé odébb az erdőben tudják biztosítani egy nagy házban tele ággyal. Teljesen pizsama parti hangulata van Jungkook szerint - idő közben megtudtam a nevét is - aki ott szokott aludni a tinikkel.

Emellett uszoda bérletet kapnak, háromszoros étkezést és folyamatos programok vannak amellett, hogy segítenek rá jönni arra mik szeretnének lenni. És abban is segítenek, hogy amiben tehetséges vagy munkát találj.

- Még soha nem hallottam rólatok. -

- Nem rég indultunk csak el és a médiát nem is szeretnénk beengedni erre a helyre. Szeretjük, hogy csak mi vagyunk. Nem kell az, hogy híresek legyünk. Elég, ha segíthetünk. - hátra dőlt a székében.

- Elképesztő. -

- Már csak egy kérdés maradt Jimin. - meglepődtem, hogy emlékszik a nevemre. Kíváncsian vártam a kérdését.

- Még pedig? - észre sem vettem amikor az ajkamba haraptam. A kezemet az ölembe ejtettem és az ujjaimmal játszottam.

- Megbízol bennem? -