𝓦𝓱𝓸 || 𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴 ✔

𝓜𝓮𝓷𝓷𝔂𝓸𝓻𝓼𝔃𝓪́𝓰

Hivatalosan is egy párt alkotunk Jiminnel. Úgy értem szerintem ez egyértelmű, amikor lila nyakkal és összekulcsolt ujjakkal léptünk ki az ajtón.

Soha nem volt még kapcsolatom. Legalább is olyan, akivel teljesen komolyan gondolom a dolgokat. A telefonomat az asztalon hagytam kikapcsolva.

A mai napot Jiminnel fogom tölteni. Sok ruhát akarok venni neki. És ételt, hogy főzzünk együtt valami finomat.
Túl vékony ez a fiú.

Szóval miután bevásároltunk ismét a házamba vettük az irányt.
Jimin arca ragyogott. Tegnap éjjel amikor a szerelmünk teljesen beteljesült valamit motyogott a múltról és a jelenről. De a jövőt nem hozta szóba.

Úgy döntöttem, hogy ma kikérdezem mindenről, amiről csak tudom.
Izgatottan állt az ajtóba és várta, hogy kinyissam az ajtót.

A zár kattant és mi betudtunk menni a hidegről a melegbe. Letettem a szatyrokat a kezemből és sóhajtva túrtam a hajamba.

Oldalra döntöttem a fejem és Jiminre néztem. Úgy viselkedett, mint egy ötéves és ennél édesebb dolog nincs is. Legalább is számomra.

Pár nap és karácsony. Igazából soha nem ünnepeltem egyedül. Pontosabban volt már olyan, hogy egyedül ünnepeltem, de az egy egészen másik téma amire inkább nem szeretnék kitérni.

- Jungkook van karácsonyfád? És díszeid? Kivel ünnepled a karácsonyt? Hol vannak a szüleid? - kérdezte. Boldogan nézelődött és pakolászott.

Átöleltem a derekát és a nyakába szagoltam. Megcsókoltam az arcát és szorosan tartottam vékony testét. Becsuktam a szemeim és azért imádkoztam, hogy hadd maradjak így örökké.

- Jungkook? - kérdezte Jimin egy kis idő után.

- Minden rendben. Ne aggódj. - egy csókot loptam tőle és megfordítottam. A pultra ültettem és a lábai közé fúrtam testemet. - Van karácsonyfám, de csak műfenyőm van. - vontam meg a vállam.

Jimin izgatottan tapsikolt. Halkan nevetve szedtem elő a cuccokat és a nappaliba vittem őket. Felállítottam a fát és az aranyosan mosolygó Park Jimin a piros és fehér díszeket a fára tette.

Én addig megpróbáltam a konyhában varázsolni valami ételt.
Biztos voltam benne, hogy még holnap elmegyek venni ajándékot venni a cégemben lévő embereknek. Biztosan mindenki örülne egy kis apróságnak.

És Jiminek is szeretnék valami ajándékot venni. Persze a munkatársaim, mint Jin, Namjoon és Taehyung nem maradhatnak ki. Szerencsére jó a kapcsolatom velük nagyon.

Igazából valami húst csináltam és egyszerű köretet hozzá. Izgatott vagyok. Amikor Jimin nem érte el a tetejét megfogtam a derekát és felemeltem.
A helyére tette a csúcsot.

Hozzám bújva nézte a végeredményt. Bólintottam és megcsókoltam az orrát.
Együtt sütöttünk süteményt.
Sok finomság készült holnapra.

A kanapén ültünk Jimin a vállamra tette a fejét és az ujjaimmal játszott. Olyan gyorsan egymásra találtunk pedig semmit nem tudunk a másikról.

- Mi a helyzet a szüleiddel? - kérdeztem halkan tudva, hogy fájdalmas területre léptem. De mindig is bátor voltam.

- A szüleimmel? Nekem nincsenek szüleim. - az alsó ajkába harapott és idegesen nézte a tenyerét.

- Meghaltak? - suttogtam a fülébe és megcsókoltam a füle mögött lévő bőrt.
Némán megrázta a fejét.

- De számomra már évek óta halottak. -

Bólintottam és néztem a kályhában pattogó tüzet. Felemészt mindent, amit csak képes, hogy valami még veszélyesebbet hozzon létre.

Jimin mosolyogva nézte a tüzet mintha csak valami szép emléke lenne vele. Oldalra döntött fejjel nézte.
Aztán mintha csak vissza cseppent volna a jelenbe megrázta a fejét és megcsókolta az állam.

Órákon keresztül beszélgettünk, hogy jobban megismerjük egymás mert igazából a testi vonzalmon kívül mást nem tudtunk a másikról.

Ki tudja lehet, hogy Jimin egy gyilkos, amiről én semmit se tudok. Magamban mosolyogtam. Egészen leetlennek tűnik, hogy Jimin gyilkos legyen hisz olyan kedves és aranyos. Még is azért ott van benne az a feketeség, amit nem értek.

Néhány óra alvás után kora reggel vásárolni mentünk, hogy ajándékot vegyünk a cégen belüli embereknek.
Jól elrejtettük az ajándékokat a csomagtartóba aztán bementünk az intézménybe.

Karácsonyfát állítottak fel. A zene hangosan szólt és kollégáim megállás nélkül mosolyt akartak csalni erre a sok reménytelen arcra és többé kevésbé sikerült is nekik.

Jin megölelt és azonnal az új infókkal bombázott és hogy mennyi kiadásunk volt eddigi dolgokra.
És az ajándékokat, amiket vettem nem számoltam bele. Megráztam a fejemet.
Nem számít ez most. Namjoon mosolyogva fogott velem kezet, Tae pedig csak futólag tudott köszönteni mert pizzát kellett rendelnie estére.

Szóval mindenki pörgött és hajtott. Jimin feszülten nézett körbe. Nem érzi jól magát itt. Megcsókoltam az arcát mire rám mosolygott.

Amikor a nagy teremben senki sem volt Jimin és én bevittük a névre szóló ajándékokat a fa alá abban reménykedve, hogy mindenkinek tetszeni fog.

Az este leszállt és mindenki beszélgetett nevetgélt egymással. Örültek az ajándékoknak és volt, akik sírtak is örömükben.

Megfogtam Jimin derekát és egy kis dobozkát adtam neki. Nagy szemekkel nézett rám és kinyitotta. Egy nyaklánc volt benne, amit úgy nézett abban a kirakatban.

Hálásan pislogott rám és megcsókoltam az ajkit. Boldog vagyok vele. Igaz még csak az elején vagyunk, de azt hiszem ő az igazi számomra.

Négy hónapja vagyunk együtt. Ez idő alatt sok minden történt, de kicsit úgy érzem Jimin kételkedik bennem és bennünk.

Bevallom őszintén sokat kell dolgoznom főleg most mivel apámtól kapott telefon nem jelent túl sok jót nekem és nem volt elég időm Jiminre.

Természetesen minden éjjel amikor haza mentem hozzá bocsánatot kértem és mosolyogva mondta, hogy persze semmi baj. De nem hittem el neki. Túlságosan szomorú volt mostanában.

Én próbálok mindenkit boldoggá tenni. De nem mindig sikerül...