A koronaherceg és a gárdaparancsnok az együtt töltött gyerekkoruknak hála szoros viszonyt ápolnak. Annál is szorosabbat, mint amilyet bárki el tudna képzelni.
Azonban mikor elérkezik Chanhee esküvőjének szervezéséhez az idő, az érzelmek nem csak ös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
✦
Antik mintájú üvegablakok színes árnyékai melengették a királyi palota jobb szárnyában futó egyik szőnyeggel borított lépcsősort. Sietős léptek dobogása töltötte meg a hatalmas teret, s visszhangzott egészen a díszes mennyezetig. Fehérre meszelt puttó szobrok és aranykeretes festmények vigyáztak a folyosóra, ahol éppen egy feketét viselő férfi szedte sietősen a fokokat lefelé. Bakancsos lábai mögötte puha mélyedéseket hagytak a szőnyegen, melynek bordóvörös színe kellemes kontrasztot alkotott az elegáns tapétával.
A férfi felemelte jobb kezét, hogy bekapcsolja headsetét, de nem állt meg. Baljával a derekán függő Glock 17-esért nyúlt, de nem húzta ki, csak ujjaival dobolt markolatán. Ahogy leért a lépcső aljára, kifordult a következő folyosóra, ami a palota belső udvarára vezetett. Arcán egyszerre uralkodott határozottság és szinte észrevehetetlen kétség masszája, de egyetlen izma sem rezzent, míg ki nem lökte a szabadba nyíló üvegajtót. Elé tárult a különböző országokból hozatott, színes virágok és növények alkotta festői kép, s az abba teljesen beleillő - csaknem főszereplője; a herceg.
Kiengedte az addig bent tartott levegőjét, ezzel egyhuzamban csúsztak le ujjai headsetéről, s hirtelen mozdulattal rántotta ki füléből. Nagy, dühösnek hangzó léptekkel indult el a diófa alatt ülő idősebbhez, aki látszólag nem volt olyan nagy vészhelyzetben, mint ahogyan azt említette a majd' kettő perccel azelőtti hívásban. Sőt, még talán túlságosan is kényelmes helyzete volt a tejfehér bőrét
lágyan simogató aranysárga napsugarakkal és dallamos madárcsicsergéssel.
- Egyre lassabb vagy, Sunu! - rázta meg fejét a herceg játékos mosollyal ajkain, hangjában tettetett dorgálással. Mintha csak egy apró szórakozásra alkalmas lehetőséget látott volna a vészhívásokban, s abban, ahogy a testőre a legrosszabbra felkészülve lelkiekben sietett megmenteni - legtöbbször csak a magány érzésétől. Ujjai a puha füvet birizgálták lábai mellett, előtte pedig már összepakolt festőkészlete pihent rendezetten. Sunwoo nem szólt semmit; kifejezéstelen arccal hajolt meg. - Délutáni szolgálatod van?
- Igen.
- Ki osztott be? - vonta fel szemöldökét. Fejből tudta a férfi beosztását, s biztosra vette, hogy keddenként mellette lett volna a helye. Hacsak nem talált hirtelen fontosabb munkát számára valaki a herceg védelmezése helyett.
- Az édesanyja.
Chanhee bólintott; tincsei homlokába hullottak, de ez nem zökkentette ki. Az ártatlan összképet adta aranysugarak tükröződő árnyékai a diófa levelei között meg-megtörve férkőztek át, csak, hogy úgy vetítsenek elegáns keringői vetületet a hercegre. Ajkai baljós mosolyra húzódtak, miközben állásba tornázta magát - apró fintor játszott arcán ahogy tudatosult benne; ruhája nagy valószínűséggel lett fűfoltos, de ez csupán a másodperc töredéke alatt tovaszállt. Finom kezei végigsimítottak sötétkék nadrágján, majd megigazította felsőjét. Azon a napon nem öltözött ki; jobb' szeretett egyszerű ruhákban festeni. Hiszen csak a magazinok címlapjain és az estélyeken mutattak előkelően az elegáns ruhák.
