A koronaherceg és a gárdaparancsnok az együtt töltött gyerekkoruknak hála szoros viszonyt ápolnak. Annál is szorosabbat, mint amilyet bárki el tudna képzelni.
Azonban mikor elérkezik Chanhee esküvőjének szervezéséhez az idő, az érzelmek nem csak ös...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
✦
Az ezüstösen csillogó kés úgy szaladt a ritka porcelán tányérra tálalt sült marha szeletben, mintha vajból lett volna. Chanhee ujjai lágyan fogták közre a kést és a villát, vállai határozott vonalban feszültek, háta egyenesen, arcizmai pedig talán túlzottan kényelmesen ellazulva pihentek miközben a villájára szúrt falatot ajkaihoz emelte.
A legkevesebb érzelemmel rágta meg a falatot, felpillantva az asztal másik végén ülő szüleire, akik egyetlen szót sem szóltak, mióta Chanhee megérkezett. A herceg sem erőltette a beszélgetést; némán elemezte a már oly' sokszor látott festményeket a falakon, s próbálta kiválogatni a paradicsommagokat a salátájából.
Az addig csendes teret tompa koppanások zargatták fel, vegyülve az evőeszközök néhai koccanásával, s belépett a konyhából egy felszolgáló. A harmincas évei közepén járó nő minden mozdulata tiszteletet sugárzott, ahogy meghajolt a Király és Királyné előtt, majd bort öntött poharukba. A férfi megköszönte, a nő azonban még csak rá sem nézve étkezett tovább.
Mikor Chanhee mellé lépett a porcelán teáskannával, a fiatalabb felállt székéről és mosolyogva vette el tőle, majd köszönte meg. A felszolgáló egy megilletődött meghajlás után vissza sietett a konyhába, Chanhee pedig leült és szabad kezével maga elé húzta üres csészéjét, hogy megtöltse.
- Azért fizetjük őket, hogy végezzék a munkájukat - törte meg a csendet a királyné határozott tónusa.
Chanhee ajkaihoz emelte a csészét, s felnézett édesanyjára mielőtt válaszolt. - Azért mert jó helyre születtem, még lehetek kedves.
- Ha kedves vagy, nem tisztelnek - a nő keze határozottan szorított a késre, ujjai elfehéredni látszottak a nyele körül. Vele ellentétben, fia olyan nyugodtan iszogatta teáját, mintha csak filmet nézett volna; zavartalanul volt szem- és fültanúja az elé táruló képkockának, ami sehogy sem tudta érdekelni.
- Ha nem vagy kedves, a botlásodat várják.
- Chanhee! - Mordult fel az édesapja, aki egészen addig szó nélkül tűrte az összeszólalkozásukat. A férfi hangja mindig tekintélyt parancsoló és határozott volt, mégis csak akkor beszélt, mikor lényegesnek tartotta. Bizonyára feleslegesnek gondolhatta az időtlen csevegést, tekintve, hogy a bálokat és estélyeket is a feleségére bízta. A nép szerette. Megfontolt és jószándékú embernek ismerte mindenki.
- Kérlek légy tisztelettudó édesanyáddal. A szíve ebben a borzalmas időszakban törékenyebb mint bármikor! - Borzalmas időszak.
Chanhee fejet hajtott édesapja előtt. Teája keserűvé vált hirtelenjében szájában, s inkább letette a csészét az alátétre. Szemei azonnal Sunwoot keresték, aki az ajtó mellett állt olyan egyenesen, mintha csak egy gerendává vált volna. Kezei teste mellett, befelé forduló tenyérrel.
