Az élet baromi igazságtalan. Nem tudni, mit hoz a holnap, és minden este, mikor álomra hajtod a fejed, csak azon kattog az agyad; ugye a holnap jobb lesz?
És csak reménykedsz, imádkozol, sírsz egy szebb holnapért. De minden reggel csalódnod kell, mikor felnyitod a szemed; látod, hogy az állapotod egyre rosszabb. Látod, hogy a betegség egyre jobban beborítja tested, ahogy egyre jobban látod az ereid, ahogy a sebek végigkúsznak karodon és oldaladon. Minden nap elhagyod a reményt, éjjel mégiscsak hozzá szólsz; Segítség!
Ahogy minden egyre rosszabbra fordul, nem tudod, hogy mit kéne tenned. Nem tudod a sorsod megváltoztatni, hiába nevetsz, és kiáltod, hogy semmi baj nincs, majd elmúlik. Tudod, hogy ezt nem te irányítod, és a szemed előtt csak egy bizonytalan, szürke köddel ellepett jövőt látsz.
Nincs rosszabb annál, mikor nem tudsz a jövődön változtatni. És ezzel tisztában vagy. Én mondom, a legrosszabb, ha optimistaként egy betegség lepi el tested. Minden apró fényt nyújtó kedves szóba belekapaszkodnál, erővel ugrasz érte, de mire elérnéd, már pislákol, majd teljesen elalszik. Így minden alkalommal a magasról hullasz a mélységbe. És minden alkalommal hiszel abban, hogy talán egy biztos talajon állhatsz, mert sosem hagy el a Remény, te hiába hagynád el Őt.
Minden alkalommal, amikor egy könnycsepp végigcsordul arcodon; nem láthatja senki. Hiszen erős vagy. Nem fog egy betegség legyűrni téged, dehogy. Nem szaggat szét, jut eszedbe minden perceben, ahogy egy átok ül rajtad, és nem tudod, hogyan tudnád levetni magadról. Csak viseled, és hagyod, hogy szép lassan a nyakad köré tekeredjen, majd kínzón, nevetve egyre jobban szorítsa, hogy ne kapj levegőt. Fulladozol, de nem halsz meg. Átéled a legnagyobb kínokat, de mégis reménykedsz. Feladnád, de valami visszatart. Valami néha fel-fellobbanó fény a sötétség végén, ami minden alkalommal újabb erőt ad. Mindig szaladsz felé, de csak nem éred el. Mintha egy lánc kötözne egy erős oszlophoz, és nem engedne. Egy hajszál választ el a végétől, de nem éred el.
Nem tudod, hogy lehetsz életben. Minden nap holtnak érzed magad, úgy érzed, kihűlt a szíved, de valami mégis éltet. A Remény.
