Raylich bérgyilkosai

Első közös küldetés

Összehajtottam a lapot, zsebembe raktam, majd felálltam a székből. Karon fogtam Aarovot és elindultuk a déli erdőbe. Az ötödik kerület a város dél-keleti részén van, tehát egészen közel vagyunk. Még szerencse. 

"Szóval... Mi is a feladat?" - kérdezte útközben Aarov.

"Egy kislányt keresünk, akit elrabolt az anyja és az erdőbe hurcolt." - feleltem.

"Van leírás, hogy hogy néznek ki?"

"Öhm..." - elővettem a lapot a zsebemből, kihajtogattam majd felolvastam Aarovnak. - "Egy 7 éves kislány, barna hajjal, kék kabátban és egy 37 éves nő barnában." - tettem is vissza zsebembe a lapot.

Szépen lassan elértünk a déli erdőhöz. Nem igazán tudtuk, hogyan induljunk neki a keresésnek, mert az erdő közepesen nagy. Akárhol lehetnek. Az sem biztos, hogy egyáltalán még élnek. Tudom, hogy sietnünk kell, de azt sem tudjuk hol kezdjünk hozzá. Rémesen éreztem magam. Direkt adtad ezt a küldetést, Sova? Elindultunk egyenesen az erdő közepe fele. Minden tiszta hó volt. Talán a fehérségbe könnyebb észrevenni őket... Az erdő közepéből indultunk neki a keresésnek. Aarovval szétváltuk, de csak annyira, hogy még épp lássuk egymást. A szemem sarkából mindig láttam, hogy Aarov elég sűrűn nézeget rám. Aggódna miattam? Vagy csak fél, hogy elveszik? Egy pillanatban, mikor nem figyeltem éreztem, hogy valaki megdobott. Aarovra néztem és feltűnően úgy tett, mintha nem ő lett volna. Nem mintha más lenne körülöttünk. Gyorsan leguggoltam és gyúrtam egy hógolyót, majd visszadobtam neki. Meglepetten nézett rám, én pedig csak vigyorogtam. Ekkor belekezdtünk egy hatalmas hócsatába. A fák mögé bújtunk, vagy kergettük egymást. Az egyik ilyen fogócska közben észrevettem, egy faházat. Abbahagytuk a játékot és megközelítettük a házat. Óvatosan bekopogtam. Nem kaptunk választ. Vártunk pár percet. Miközben az ajtó előtt álltam, Aarov próbált az ablakokon benézni hátha lát valakit. Megvártam ,hogy Aarov visszajöjjön hozzám.

"Láttál valakit?" - kérdeztem.

"Tiszta víz vagyok... Nem egyébként!" - válaszolt.

"Ha lesz időnk, még jobban megfürdetlek." - vigyorogtam rá.

"Na azt megnézném! Betörjük?" 

"Betörjük." - válaszoltam Aarovnak majd pár lépéssel hátrébb álltunk. - "Csinálod te?" 

"Miért is ne?" - visszaszámolt háromtól, majd megrohanta az ajtót és berúgta. Menőn nézett ki...

Rögtön Aarov háta mögé álltam. A ház kicsi volt. Egyből a nappaliban voltunk. Néhány kerti szék, egy dohányzóasztal és sok-sok-sok szemét. Két ajtó volt a szobában, az egyik gondolom a fürdő, a másik a hálószoba lehet. Csend volt. Aarov intett, hogy menjek a jobb oldali ajtó felé. Nem tudtuk melyik ajtó hova vezet... Az sem volt biztos, hogy egyátalán van itt valaki. Bár ha nem itt, akkor hol lehetnének? 

Aarov's pov

Intettem Norának, majd a szemben lévő ajtóhoz indultam. Csendben léptünk. Biztos, hogy itt rejtőznek. Vajon jól van a kislány? Óvatosan megfogtam az ajtó kilincsét, de mielőtt kinyitottam volna az ajtót Norára néztem, hogy lássam nincs baja. Visszanézett rám, majd egyszerre benyitottunk a szobákba. Az én ajtóm a fürdőszobába nyílt. Nagyon büdös volt bent. Egy vécé, mellette egy csap és egy törött tükör volt, mindezzel szemben pedig egy zuhanyfülke elhúzott függönyökkel. Biztos, hogy rejtőzik ott valaki. Lassan és halkan odaléptem a fülkéhez, majd elhúztam a függönyt. A keresett kislány kezeit szájához téve sírt. Kétségbeesett szemekkel nézett rám, mintha meg akarnám ölni. Leguggoltam hozzá és nyugtatni kezdtem.

"Nem kell félned tőlem, nem foglak bántani. Ne sírj!" - suttogtam, levettem kesztyűmet és a kezemet nyújtottam felé.

"H-Hol van az apukám?" - kérdezte suttogva és szipogott. Letöröltem a könnyeit.