Changbin most 18 éves,szóval idén érettségizik,emiatt pedig sokat kell tanulnia,kevés időt tőlt barátjával Felixel. Ez az állapot már egy hónapja tart, ha nem több, s ez Felixet kezdi igazán zavarni. Teljesen megérti, hogy Changbinnek most minden idejét a tanulásra kell fordítania, de igazán nem árt neki ha egy-két órát együtt is vannak. A hanyagolás mellett még Binnie elég bunkó is Lixel. Mikor Felix teljesen boldogan megy oda hozzá, hogy elhívja sétálni mindig lerázza és flegmázik vele. Ma sincs ez másképpen. Felix teljesen boldogan ér haza közös lakásukba Changbinnel egy pénteki délután. Binnie már egy órája otthon van, azóta tanul.
-Changbin tudod arra gondoltam,hogy-ledobta magát a párja melletti kanapéra-úgyis péntek van, hétvége és elmehetnénk valahova vagy megnézhetnénk valami filmet. Vagy amit akarsz! Az a lényeg,hogy együtt legyünk.
-Felix ezerszer elmondtam, hogy nem érek rá ilyenekre. Amint vége lesz ennek az egésznek annyi időt töltünk egymással amennyit csak akarunk. Most ha szépen kérlek, békén hagysz?-rá sem nézett. Ez pedig eléggé fájt Felixnek.
-Hát hogyne...-Dühösen és csalódottan kelt fel a székről, majd beviharzott a szobájába. Ma este biztosan beszél Changbinnel, hogy ez így nem működik. Neki törődés kell.Ezt pedig a párja pontosan tudja.
Egy délután ismét el telt, este tíz óra van, s Changbin még mindig sehol. Pedig Felix már hatvanszor elmondta magában mivel fog előállni barátjának, Jisungnak is elmondta a tervét. Aztán végre kinyílt az ajtó és a fáradt Binnie lépett be rajta.
-Mára végeztem. Mész először fürdeni, vagy menjek én?
-Én már fürödtem-Felix sértetten befeküdt az ágyba, az ő részére és elfordult Changbin elől.
-Tudom mi a baj szívem, de nem tehetek róla. Nemsokára vége ennek az egésznek és...
-És annyi időt tölthetünk egymással amennyit csak akarunk, tudom tudom de én addig nem bírok várni, nem érted?Ígyis már egy hónapja csak ezt az egy mondatot kapom meg tőled, semmi mást! Egy hónapja csak tanulsz és rám semmi időt nem fordítasz...Pedig pontosan tudod, hogy nekem kell a szeretet és a törődés...Na meg az érintések is de hagyjuk is. Jó éjszakát Changbin-magára húzta a takarót, s behunyta a szemét. Párja értetlenül állt még mindig az ágy előtt. Sóhajtott egyet, felkapta a törölközőjét majd elment a fürdőbe.
Felix arra kelt fel, hogy valaki simogatja a hátát. Persze, pontosan tudta ki az a valaki de úgy tett, mintha meg sem érezte volna és még mindig aludna.
-Tudom, hogy nem alszol. Ennyire azért már ismerlek-Changbin közelebb húzódott Felixhez.
-Szuper. Akkor hagynál aludni? Neked is kéne, különben holnap fáradtan nem tudsz majd tanulni.
-Lixie, én sem jó kedvemből ülök egész nap az asztalnál és tanulok...Értsd meg kérlek.
-Én ezt megértem. De azért velem is foglalkozhatnál néha. Ha már nem megyünk sehova akkor legalább azt kérdezd meg, hogy "hé te köcsög, azért élsz még?"
-Van szemem és látom, hogy élsz.
-Te is tudod hogyan értettem.
-Jó, rendben, igazad van. Ráérsz most?
-Mi ez a kérdés?
