-Aaaaaaahj...-sóhajtott Jisung és felemelte a fejét az asztalról.
-Mi a bajod már megint?-fordult felé Chan kissé idegesen.
-Az, hogy hajnal óta itt ülök ebben a székben, nem mehetek a dolgomra, nem csinálhatok mást csak szöveget írhatok. És már ez a második hét, hogy ezt csimálom. Kezd elegem lenni. Csak ennyi-nyafogta.
-Hát...Nem tudsz ezzel mit kezdeni. Dalszerző vagy, mást nem igazán csinálhatsz-rántott vállat Chan és visszafordult a papírjai felé.
-Nem is értem ti Changbin-hyunggal hogyan bírjátok ezt csinálni egész nap..-nézett a szoba másik felén lévő Changbinre aki eleve előbb jött be, és azóta csak ül, zenét hallgat és szöveget ír.
-Hozzá vagyuk szokva. Meg nem vagyunk olyan hiperaktívak, mint egyesek. És ha megkérhetlek Jisung egy kicsit halkabban szenvedj, mert mi attól még dolgozni szeretnénk-Jisung erre csak sóhajtott egyet megint, és visszajtotta a fejét az asztalra. Annyi mindent csinálna. Bármit, tényleg bármit ezen a rohadt egész napos szövegíráson kívül.
Eltelt vagy három óra, Sungie aludt egyet, de amikor felkelt Chant és Changbint ugyanúgy találta, mint három órával ezelőtt.
-Srácok én elmegyek kávéért meg felhívom Hyunjinéket, hogy minden rendben van. Jisung neked meg ajánlom, hogy írj valamit még-Channie felállt a székéből és ott hagyta a még mindig zenét hallgató és szöveget író Changbint és a még félig kómás Jisungot. A legkisebb már készült volna kihasználni az alkalmat, hogy Chan nincs ott és gyorsan hazamenni, szóval már lépett volna le, mikor Changbin megfogta a karját és visszahúzta.
-Hova hova szépfiú?
-Na Hyung engedj el kérlek, te sem és Chan sem fogtok belehalni ha én most hazamegyek...Ezer jobb dolgom van ennél. Kérlek csak most az egyszer!
-Hidd el, nekem is millió jobb dolgom lenne ennél. És ez az egyik-Changbin Jisung arcára simított és a szájára húzta.
-Ezt már megbeszéltük...Ilyen helyen nem szabad, ahova bárki bármikor bejöhet-nézett gyorsan a nyitva lévő ajtóra Jisung.
-Este senki sincs itt, csak mi. Ha Chan miatt aggódsz, ő még beszél a többiekkel. Hyunjinnek amúgy sem szokása felvenni a telefont.
-De akkor is...Félek, hogy valaki meglát.
-A dormban több esélye van annak, hogy észrevesznek. Ne legyél már annyira hülye, mint amilyennek látszol-Changbin szemet forgatott és leült a kanapéra. Az ölére nézett, aztán Jisungra-Ülj ide.
-De mi van ha...
-Nincs semmi ha vagy de, ülj ide-Jisung gyorsan becsukta az ajtót és beleült Changbin ölébe, kezéivel átkarolta a nyakát.
-És most?
-És most mi?-Binnie a kezét átvezette Jisung fenekére.
-Tudod gondolkodtam...Az egy dolog, hogy mi néha lefekszünk meg ilyenek de...Te nem gondoltál még arra, hogy milyen lehet hármasban?
-Hát nem igazán szoktam ilyeneken gondolkodni. Kivel szeretnéd?
-Channal...
-Channal? Most komolyan?
-De most miért? Régebb óta ismerjük, mint a többieket.
-És szerinted ő, pont ő belemenne?
-Egy próbát megér szerintem. De csak ha te is akarod.
-Remélem tudod, hogy mindenképpen te leszel alul. Vagyis középen vagy mi...De ezt hogyan is akarod előadni? Visszajön és odaállsz elé, hogy "Hyung ne haragudj nem lenne kedved velem és Changbinnel baszni?" Biztosan a nyakadba fog ugrani örömében.
