Aizawa hét lázadója

Aizawa lázadói

Miroku pov:

-Jó reggelt!- értem be a suliba. Csak azt láttam hogy Emma Bakugo Denki Aishi és Kirisima ott fekszenek a padokon hátul. Momo meg melletük csak ül és nézi őket.

- Na mi van kifáradtatok?- kérdeztem.

- Picit- Sóhajtott Kirisima.

- Gyerünk talpra mivel ma még futni fogunk- mondtam mire mindanyian álmosan felém fordították a fejüket.

- Honnan veszed ?- kérdezte Denki.

- Onnan hogy amikor ti elmentetek beszéltem Aizawával.

- Ne már ugye csak szivat?

- Nem hinném...- mondtam

- Szóval először kifáraszt aztán hátbatámad. Cseles,... ahoz hogy kinyírjon. - Mondta Emma szemeit forgatva.

- Nem teljesen így van .- mondta Aizawa az ajtóból miközbe kibújt a hálózsákjából.

- De jó hogy mindenhol ott van... - nyögte Emma és leszáltak a padokról.

- Ma futni fogunk úgyhogy öltözzetek- folytatta Aizawa és kiment. Mi meg leballagtunk átt öltöztünk. Most mindenki az UA egyen tesifelszerelést viselte.
Amiből rögtön arra lehetett következtetni hogy bármennyit is kell futnunk a képességeinlet nem használhatjuk. Végül váltót futottunk. Ami nem rossza csak az benne a rossz hogy Aizawa végig figyelt minket és mérte az időt. Méghozzá aki nem futotta le a 100m 8mp alatt annak még óra végén volt néhány köre.
Természetesen több mint a fél osztálynak futnia kellett óra végén. Aztán elindultunk visszamenni a sulihoz.

- Huuu ez ez aaaa....- nyögte Emma

- Ja ez lehetetlen volt.- Monda Momo aki megértette hogy mit akar mondani.

- Ez az... Ezt még őse tudná lefutni. - Mondtam.

- Az biztos - helyeselte Denki aki éppen meg tudott szólalni.

- Azért én megnézném hogy honnan szednénk ki ha ő ezt mégis lefutná.
Az egyik árokból vagy bokorból?! - mondtam szemeim forgatva amire a többiek nevettni kezdtem. Már amennyire tudtak. Lassan vissza is értünk. Mi bementünk áttöltözni.

- Szerintetek ki bírta a legjobbn?- kérdezte Uraraka a lányöltözőbe.

- Bakugo- Vágta rá Emma

- Tényleg Emma? - Szólalt meg Momo

- Igen? Fordult felé.

- Neked tetszik valaik? Pl Bakugó?-mosolygott perverzen.

-Ömmmm

- Szóval tetszik!! - Mondta Uraraka.

- Talán... Na jó igen És neketek tetszik valaki?

- Talán... Midoriya.- Mondat Uraraka.

- Na az tök jó.

- Neked Miroku?- Na ez volt aza a kérdés amit el akartam kerülni amíg csak lehet.Nem tudtam mit is mondhatnék. Hazudni nem akartam de azt se hogy furának nézzenek.

- Mond nyugodtam már mi is elmondtuk - bátorított Uraraka tovább.

- ...Talán... a.... Sensei?

- Miii??? - döbbentek le egyszerre.

- Tudom hogy furcsa de.... már régóta követem hős tetteit. És amikor nem idejártam már akkor is ő volt a kedvnc hősöm és mikor belebotlottam az első nap.... - sóhajtottam egyett boldogan és szerelemtől elkalandozva.