Igaz szerelem❤ [Kim Taehyung OS]

6. rész

-Ez az én hibám nem kellett volna rádakaszkodnom.-mondta Tae és egy puszit nyomott az arcomra.

-Most ez mindegy ezzel be kell mennünk a kórházba.
De előtte be kell kötni a sebet ne legyen minden csupa vér.

Elindultam a kötszerért mikor már visszafelé tartottam láttam hogy Tae nagyon sápadt és szegény nincs jól.

- Jól vagy?!-kiálltottam.

-Hát tudod nem bírom a vért.-mondta, és ebben a pillanatban ledőlt az ágyról.

Odaszaladtam hozzá, és elkezdtem sírni.

-Mi történt Tae légyszi nyisd ki a szemed Tae!-ordibáltam aztán sikerült megnyugodnom annyira hogy felhívhassam Jimint. Elvettem Tae telóját és felhívtam.

Jimin eljött és segített elvinni Taehyungot a magán kórhazukba.

Megérkeztek a fiúk is, mindenki nagyon aggódott érte.

Kint a folyosón vártuk amíg hírt kapunk az orvostól.
Remélem hamar vége lesz ennek a hullámvasútnak.

Taehyung szemszöge:
Be tartottam igéretem nem bírtam várni türelmetlen voltam este lefeküdtem Miával. Egy kicsit bűntudatom van amiatt hogy nem kértem az engedélyét ráadásul meg is tiltotta a sebem miatt. Aztán mentem a fejem utánn és baj lett belőle. Mérges is volt rám de nem tud komolyan haragudni rám, ezt nagyon szeretem benne. De több eseményre nem emlékszem mert sajnos nem birom a vért ezért elsötétült minden, egy koppanást hallottam és egy nagy fájdalom utánn már nem voltam ébren. Aztán megint a kórhazban ébredtem.Minden kezdődött előlről.

Mia szemszöge;
Ki jött az orvos a kórteremből és nem mondott túl jó hírt. Vagy legalábbis szamomra nem jó hír.

-Most bemehettek hozzá de ma este itt kell maradnia. Összevartuk a sebet, nem ébredt még fel a kómából de megvárhatjatok míg felkel.

-Rendben köszönjük.-mondta Namjon helyettem is, mivel én meg se tudtam szólalni a sírástól.

Bementünk Taehyunghoz nagyon rosz volt őt ismét itt látni ilyen állapotban, szegény sokat szenved sok nehéz helyzeten ment keresztül nagyon kitartó erős férfi. Odamentem az ágyához megfogtam a kezét és rá hajtottam a fejem. Aztán egy mély hangot hallottam.

-Szia édes-köszönt Tae és letörölt az arcomról egy könycseppet.

-Sziasztok fiúk, ti hogy hogy itt?

-Elájultál és valakinek segíteni kellett behozni téged a kórházba, mivel Mia nemtudja a magán kórház címét. Egyedül azért meg se bírt volna el téged.-mondta Jimin mosolyogva.

-Az orvos azt mondta itt kell aludnod.-közölte a nem túl jó hírt J-hope.

-Nemár egyedül nem hagyhatom az én babym.

-Itt maradok veled ha szeretnéd de semmi furfangosság.-figyelmeztettem Taehyungot hogy milyen feltétellel maradok itt vele, és rám kacsintott.

-Rendben akkor gyere Mia hozunk par cuccot Taehyungnak amire holnap reggel szüksége lesz és neked is, ha itt maradsz.-mondta Jin kedvesen.

Addig ott maradtak a fiúk Taehyunggal nem szeretném hogy egyedül maradjon. Mingyárt jövök édes.

Elmentem Jinnel és hoztunk pár ruhát, és persze cipőt is Taehyungnak mert a nagy sietségben nem volt idő ráadni viccesen hangzik, de tényleg vészhelyzet volt.

Visszaértünk a kórházba a fiúk elmentek Tae már aludt csendben lefeküdtem Tae mellett lévő ágyra és próbáltam elaludni. Mikor végre sikerült elaludnom, csupan csak egy pár órát aludtam. Nyüzsgő hangot hallottam felkeltem azt láttam hogy az orvosok Tae körül álltak. Tudtam hogy valami nincs rendben és ez nem egy álom. De nem a sebét vizsgalták, kezdtem félni.

Oda akartam menni hozzá, de nem lehetett.

-Nyugodjon meg nem lesz semmi baj.-nyugtatott az orvos.